Miért nem működnek a szankciók és az embargók?
Filipp Dávid
2022.05.24. 13:40
Ritkán fordul elő, hogy az embargók és szankciós csomagok a kívánt hatást érik el.
888.hu
Oroszország gazdasága nagyon tisztességesen állja a szankciós csapást, minden nehézség ellenére.”
– jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök, amikor hétfőn Szocsiban fogadta fehérorosz hivatali partnerét, Alekszandr Lukasenkát.
Putyin szerint az összes főbb makrogazdasági mutató ezt bizonyítja, és ebben nagy szerepük van az orosz kormány erőfeszítéseinek is. Az elnök azokra a nyugati országokban megfogalmazott vádakra reagálva, melyek szerint ő felelős a gazdasági bajaikért, az irónia szándékával megjegyezte, hogy „komolyan el fog beszélgetni” saját magával.
(Photo by Mikhail Metzel / SPUTNIK / AFP)
Persze óvatosan kell bánni az orosz politikai kommunikációval, de
a helyzet az, hogy a szankciók és embargók ritkán változtatják meg egy rezsim ideológiáját vagy viselkedését.
Oroszországnak kétségtelenül súlyos gazdasági problémákkal kell szembenéznie Ukrajna lerohanása miatt. Ettől függetlenül mindig lesz olyan ország, amely szívesen betölti majd az űrt, amit a szankciókat bevezető országok maguk után hagynak.
Ott van például Kína. A CNBC azt írta korábban, hogy Kína csendben növeli az oroszországi olajvásárlását, és ezzel betölti azt a vákuumot, amelyet a nyugati vevők hagytak, akik az ukrajnai februári inváziót követően elzárkóznak az Oroszországgal folytatott üzlettől.
Kína 25,6 millió tonna kőolajat importált Oroszországból az idei év első négy hónapjában, 7,4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban, ugyanakkor
a vásárolt energiahordozóért 40 százalékkal többet, 17,11 milliárd dollárt fizetett.
(Photo by Yang Shiyao / XINHUA / Xinhua via AFP)
Érdemes megvizsgálni a történelem során bevezetett korábbi embargókat.
Az embargóknak szép hosszú történelmi hagyományaik vannak, egészen az ókori Görögországig nyúlnak vissza (akkor Periklész szankcionált városállamokat). Napóleon 1806-ban szankciókat vezetett be, hogy korlátozza a Nagy-Britanniával folytatott európai kereskedelmet, de még a spanyol trónt elfoglaló saját testvére sem tudta azokat érvényesíteni. A szankciókat a huszadik századig nem alkalmazták a külpolitika önálló eszközeként. A második világháború óta a katonai beavatkozáson kívül viszont a legnépszerűbb eszközzé váltak.
Német kutatók szerint
a II. világháború óta 1400 olyan eset volt, amikor a nemzeteket szankciókkal fenyegettek vagy vezettek be.
A tudományos szakirodalom konszenzusa szerint
a hagyományos kereskedelmi és pénzügyi szankciók az esetek 40 százalékában eredményeznek valamilyen jelentős magatartásbeli változást a célzott vagy szankcionált országban.
A legtöbb célzott szankció, például a luxuscikkek értékesítésének tilalma és az ágazati szankciók még ennél is alacsonyabb,
körülbelül 20 százalékos sikerességi arányt mutatnak.
Az évek óta tartó szankciók kudarcot vallottak Észak-Koreában, Iránban és Irakban. Kubát 1960 óta több rétegű amerikai kereskedelmi és fegyverembargó sújtja. A kommunista rezsim még mindig hatalmon van. A szíriai elnök, Bassár el-Aszad többszörös szankciókkal szembesült a brutális elnyomása miatt, miután az arab tavaszi felkelés 2011-ben polgárháborúba torkollott. Százezrek haltak meg, Aszad azonban még mindig hatalmon van Damaszkuszban. Dél-Afrikában az apartheid miatt harminc év kellett, hogy a szankciók valamelyest megtegyék hatásukat, viszont az évtizedes büntetésben való életnek köszönhetően az ország egyre inkább önellátóvá vált: 1982-ben például saját nukleáris fegyvert tudott kifejleszteni.
(Photo by LOUAI BESHARA / AFP)
A szankciók és embargók fő hibája, hogy a mentességet is biztosítanak bizonyos területekre (ezeket carve-out-nak nevezik), amelyek pénzügyi mentőöveket biztosítanak. Oroszország esetében ilyen carve-out az energiahordozók exportálása, igaz, Európa megpróbálja ezt a mentőövet eltüntetni, Varsó épp a minap jelentette be, hogy nem vesz több orosz gázt. Akárhogy is,
Európának nagyon fájdalmas lesz.
Irak
Irak volt az egyik legcsúfosabb szankciós kudarc, amely bebizonyította, hogy a diktátorok egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják az intézkedéseket. 1990-ben Szaddám Huszein iraki elnök megtámadta Kuvaitot. Az invázió hasonló nemzetközi dühöt váltott ki, mint amilyet ma Putyin Ukrajna elleni agressziója.
Irak támadását követő négy napon belül az ENSZ szankciókat vezetett be, amelyek megtiltották a Bagdaddal folytatott világkereskedelmet. Szaddám azonban nem volt hajlandó kivonulni.
(Photo by DAVID FURST / POOL / AFP)
Hat hónappal később az Egyesült Államok vezette katonai támadás kiűzte az iraki erőket, de az iraki vezető nem volt hajlandó betartani a tűzszünet feltételeit. A szankciók elhúzódtak. Az áldozatok száma magas volt. Az UNICEF szerint
1997-re az iraki gyermekek egyharmada alultáplált volt.
A Vöröskereszt 1999-ben arról számolt be, hogy Irak gazdasága – amely egykor az olajban gazdag Közel-Kelet egyik legmagasabb életszínvonalú országa volt – „romokban hever”.
Szaddám Huszein 2003-ig hatalomban maradt, három évvel később végezték ki.
Észak-Korea
Észak-Koreával szemben először a koreai háború után, az 1950-es években kezdtek el szankciókat bevezetni. Ezek egyáltalán nem jártak sikerrel. Amerikai elnökök sokasága vezetett be szigorúbbnál-szigorúbb szankciókat, ezzel Észak-Koreát a világ legelszigeteltebb rezsimjévé téve,
három generáció alatt a Kim-dinasztia csak még harciasabbá, jobban felfegyverzetté és makacsabbá vált.
Irán
Oroszország februári támadása előtt Irán volt a legtöbbet szankcionált ország a világon.
Az 1979 óta érvényben lévő iráni szankciók története iskolapéldája annak, hogy a szankciók nem képesek megváltoztatni egy kormány magatartását.
Iránt a gazdasági szankciókkal zúzták össze, amelyeket először 1979-ben az amerikai Carter-kormányzat vetett ki a túszválságra válaszul, majd idővel kifinomult struktúrává alakultak, hogy megbüntessék az országot nukleáris programja és regionális politikája, valamint emberi jogi helyzete miatt. Az országot gyakorlatilag elzárták a nemzetközi banki és pénzügyi szektoroktól, és megfosztották a kereskedelmi tevékenységtől.
Három évvel a 2015-ös iráni atomalku után Donald Trump felmondta a szerződést, és több mint ezer új szankciót vetett ki Teheránra. Az volt a célja, hogy rávegye Iránt egy szélesebb körű megállapodásról szóló tárgyalásokra. Ez csúfos kudarcot vallott. Megtorlásul Irán megsértette a nukleáris programjára vonatkozó korlátozásokat.
(Photo by Iranian Presidency / AFP)
A diktátorok szokása, hogy figyelmen kívül hagyják a szankciókat, függetlenül attól, hogy ez mennyibe kerül nekik vagy az országuknak. Úgy tűnik, Putyint sem érdeklik a következmények.
Egy szó mint száz:
A szankciók és az embargók nem működnek. Végzetes gyengeségük pedig az, hogy inkább az átlagembereknek ártanak, mint a célpontjuknak számító kormányoknak és vezetőknek.
Felmerül a kérdés, ha a szankciók nem működnek, akkor miért alkalmazzák őket?
A válasz nagyon egyszerű: a nyugati világ nem akar háborúzni. Egyelőre legalábbis. Pótcselekvésnek pedig jók a szankciók és embargók.
888.hu
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
