Pengeélen táncol a béke?

Miután a felekezetközi hatalommegosztásra alapuló belfasti kormánynak kötelezően a legnagyobb katolikus és a legnagyobb protestáns párt koalícióján kell alapulnia, egyelőre nem iktatható be hivatalába az ország első katolikus vezetője, vagyis a Sinn Féint vezető Michelle O’Neill. Hiába sikerült a pártnak az ír sziget 1921-es kettéosztása óta először a legtöbb szavazatot megszereznie, a Demokratikus Unionista Párt nem hajlandó koalícióra lépni velük, amíg a Brexit következtében kialakított északír protokollt a brit kormány nem szünteti meg.

A helyzet valójában sokkal törékenyebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik, hiszen eleve az „északír kérdés” rendezése miatt húzódott el az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. A probléma gyökerei az 1998-as nagypénteki egyezményig nyúlnak vissza, amelynek értelmében megszűnt a fizikai ellenőrzés az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán, ám a Brexit után ez a határ vált az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen közös szárazföldi vámhatárává.

(Photo by WIktor Szymanowicz/NurPhoto) (Photo by WIktor Szymanowicz / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

Annak érdekében, hogy továbbra se legyen szükség fizikai ellenőrzésre az ír–északír határon – ami a törékeny katolikus–protestáns békét is veszélyeztette volna –, hosszú huzavona után végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy az áruforgalmat Nagy-Britannia és Észak-Írország határán kell ezentúl ellenőrizni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába az Egyesült Királyság része Észak-Írország továbbra is, a Brexit utáni vámhatárként a Brit-sziget és az Ír-sziget közötti határ szolgál. Ennek a gyakorlatnak a megszüntetését követeli a DUP, mivel a párt meglátása szerint ez a rendszer megkérdőjelezi Észak-Írország alkotmányos helyzetét az Egyesült Királyságon belül.

Biztosra vehető turbulencia

Mindez tehát azt jelenti, hogy a brit kormány mozgástere rendkívül szűk: nyilván a választás eredménye önmagában is kellemetlen számukra, hiszen egy ír egyesülésről szóló népszavazás komoly turbulenciát keltene a szigetországban. A Sinn Féin valószínűsíthetően a közbeszéd témájává fogja tenni a kérdést, ami ezáltal várhatóan az elkövetkező években többször fel is fog merülni. A brit kormány felé komoly elvárásokat támasztanak észak-írországi szövetségeseik a protokoll felülírása terén, ami által elkerülhetetlen, hogy a brit kormány a DUP-val vagy az Európai Unióval szembe kerüljön. A Sinn Féin egyébként elkötelezetten EU-párti, míg a DUP erőteljesen euroszkeptikus párt, ami szintén komoly érdekellentéthez vezet a két formáció között. Ez megmutatkozott a Brexit szavazás során is, hiszen Észak-Írországban egyébként a választók csaknem 56 százaléka az unióban való bentmaradásra voksolt.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy mind Észak-Írországban, mind Írországban komoly támogatottsággal bír a Sinn Féin, és a jelenlegi felmérések alapján az sem elképzelhetetlen, hogy Belfast után Dublinban is ők fogják vezetni a koalíciós kormányt. A párt egyébként már 2020-ban a legtöbb szavazatot szerezte meg Írországban, ám a Fine Gael és a Fianna Fáil pártok precedens nélküli paktumának köszönhetően végül ellenzékbe szorult.

Ezáltal már középtávon is valós veszélyként fenyegetheti a brit kormányt, hogy mind Írországban, mind Észak-Írországban az újraegyesítés-párti Sinn Féin kerül hatalomra. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása pedig vélhetően a skót közbeszédre is hatást gyakorolna. Ennek oka, hogy Skóciában a választók 62 százaléka szavazott az unióban való maradás mellett, de az Egyesült Királyság részeként a kilépés nem tudták elkerülni. Nem véletlenül erősödött fel a Brexit után a skót függetlenség mellett érvelők hangja, ami az ír sziget esetleges újraegyesítése lökést adhatna az ország kilépésére az Egyesült Királyságból.