Júliusban az SCMP arról számolt be, hogy a kínai vámadatok szerint az év első hat hónapjában Kína összesen 2,35 millió tonna cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárolt 2,16 milliárd dollár értékben.

Az import mennyisége 28,7%-kal nőtt az előző évhez képest, az értéke pedig 182%-kal ugrott meg. Ez azt jelenti, hogy Oroszország megelőzte Indonéziát és az Egyesült Államokat, így

Ez persze nem összekeverendő a vezetékes gázzal, ahol az orosz Gazprom nemrég jelentette be, hogy a Power of Siberia vezetéken keresztül Kínába irányuló napi szállítása új történelmi csúcsot ért el.

Kína csendben továbbértékesítette az orosz cseppfolyósított földgázt Európának, ráadásul komoly felárat számolt fel a folyamatért.

Ahogy az FT nemrégiben beszámolt róla: „Európa gázhiánytól való félelmei a tél beállta előtt egy váratlan fehér lovagnak köszönhetően talán elkerülhető: Kínának.”

Ahelyett, hogy Oroszországtól függene Európa, a változatosság kedvéért most Pekingtől függ az energia tekintetében – ami egyébként még mindig orosz gáz, csak Kínából importálva –, s ez nevetségessé teszi az USA azon geopolitikai ambícióit, hogy saját energiaexportjával védje a liberális nemzetközi rendet.

Ami még rosszabb, hogy Európa kétszer, háromszor vagy még többért vásárolja a gázt, csak hogy virtuálisan jelezze a világnak, hogy nem finanszírozza Putyin rendszerét, miközben a valóságban mind Hszinek, mind Putyinnak, aki az általános piaci szűkösségnek köszönhetően prémium árat szed be, többet fizet.

Végeredményben Európa csak annyit tett, hogy az egyik energiagazdát (ahogy Trump 2018-ban figyelmeztetett) lecserélte egy másikra.