A kancellár a csütörtökön kezdődő kínai bemutatkozó látogatására időzített vendégkommentárjában kiemelte, hogy az utóbbi öt-tíz év változásait jól mutatják a Kínai Kommunista Párt októberi kongresszusának határozatai, amelyekben a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb teret nyert „a marxizmus-leninizmus melletti elkötelezettség”.

A kongresszuson az is megmutatkozott, hogy a pekingi vezetés az eddiginél is fontosabbnak tekinti Kína biztonságát és autonómiáját, ami felfogásuk szerint nem az ország, hanem „a kommunista rendszer” stabilitásának megőrzését jelenti.
A változásokra reagáló német stratégia alapelve, hogy a gazdasági együttműködést nem szabad leépíteni, de az egyoldalú függőségeket fel kell számolni és az egyenrangúságra kell törekedni.

„Ahol kockázatos függőségek alakultak ki – például fontos nyersanyagok, egyes ritkaföldfémek vagy bizonyos új technológiák esetében –, ott indokolt, hogy vállalataink bővítsék ellátási láncaikat, és ebben támogatjuk is őket, például új nyersanyag-partnerségek révén.” – írta a kancellár.

Kiemelte, hogy biztosítani kell a viszonosságot, a kölcsönösségen alapuló, egyenrangú viszonyt a kapcsolatokban, vagyis Kínának ugyanúgy kell bánnia a németekkel és a német vállalkozásokkal, mint Németország a kínaiakkal és a kínai vállalatokkal.

Ettől a kölcsönösségtől „túlságosan messze állunk, például a vállalatok piacra jutása, az engedélyezési eljárások, a szellemi tulajdon védelme vagy éppen a jogbiztonság és az állampolgárainkat megillető egyenlő bánásmód kérdéseiben.”
– írta Olaf Scholz, aláhúzva, hogy „ahol Kína nem engedi meg ezt a kölcsönösséget, ott ez nem maradhat következmények nélkül”.

Olaf Scholz – az első nyugati vezető, aki a Kínából indult koronavírus-világjárvány kezdete, 2020 óta hivatalos látogatást tesz az országban – a nemzetközi kapcsolatok formálásáról kifejtette, hogy az Európai Unió és Kína viszonyának három fő rétege van, a közösség és az ázsiai ország egyszerre „partner”, gazdasági „versenytárs” és politikai „rivális”.

Ebben a viszonyban „a verseny és a rivalizálás elemei kétségtelenül erősödtek az utóbbi években” – mutatott rá a német kancellár, kiemelve: ezt a fejleményt „úgy kell kezelnünk, hogy felvállaljuk a versenyt és komolyan vesszük a rendszerek közötti rivalizálás következményeit”.

Ezért a német-kínai párbeszédben „nem szabad kihagyni a nehéz kérdéseket”, köztük „a polgári és politikai szabadságjogok, valamint az etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, például Hszincsiang tartományban”, és a Tajvan körüli „aggasztóan feszült” helyzetről is tárgyalni kell – írta a német kancellár, aláhúzva, hogy országa ugyan az „egy Kína elvet” képviseli Tajvan hovatartozásának ügyében, de ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi állapotok, „a status quo bármilyen változásának békésen és kölcsönös megegyezéssel kell történnie”.

Németország a nemzetközi kapcsolatok minden területén a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzésére, a konfliktusok békés rendezésére, az emberi és kisebbségi jogok védelmére, valamint a szabad és tisztességes világkereskedelem fenntartására törekszik, ugyanakkor azt is vallja, hogy folytatni kell a kölcsönösen előnyös együttműködést.

Ezért a Kínával folytatott viszonyban azt is fel kell tárni, hogy hol közös érdek az együttműködés, hiszen „végül is a világnak szüksége van Kínára, például az olyan globális járványok elleni küzdelemben, mint a Covid-19”, ugyanakkor nem lehet szó arról, hogy Kína „igényt tarthat a hegemón dominanciára vagy akár egy sinocentrikus világrendre” – fejtette ki Olaf Scholz.