Már a szánkólopás, -gyújtogatás is felveti a kérdést, hogy ki milyen alapon helyezi magát erkölcsi piedesztálra. Persze az ellenzéki tüntető csürhe ezen nem sokat dilemmázik, sőt: már halálos fenyegetéseket is kapunk a felbujtott és egyébként megtévesztett emberektől.

Egy héten belül kétszer kaptam az arcomba halálos fenyegetést. A „bűnöm” annyi volt, hogy sétáltam az utcán. Meg persze az is, hogy más értékeket és véleményt képviselek, mint a napokban utcára vonult emberek. Az első az otthonom kapualjában történt, egy huszonvalahány éves biciklifutár srác állt meg, majd közölte:

Majd továbbhajtott. A másik épp tegnap volt, egy trolimegállóban. Egy szakállas, Momentum-kitűzős srác nézett, nézett még jobban, aztán amikor felismert, nagyjából a fenti szöveget mondta el pepitában. „Végig fogjuk akasztani a seggnyaló formátokkal az Andrássyt!”. Hát ennyit a csillogó és tiszta tekintetekről.

Vágni lehet a feszültséget a levegőben. Túlteng az agresszió az emberekben, a jog által alkotott szabályokat minden tüntetésen áthágják, de már a józan ész alkotta határokat is. Lehet sok mindennel egyet nem érteni. Mindenkinek alkotmányos joga utcára vonulni, gyülekezni. De halálosan megfenyegetni a másikat, az már más tészta. Az ellenzéki média meg persze provokál, a folyamatos hazugságaival, álhíreivel. Pedig valakinek vállalnia kell a felelősséget. Például a tüntetésszervezőknek, az ellenzéknek vagy függetlenobjektív médiának. Pedig nem fogják, csak játsszák a cinkost, Soros pedig éppen ezt akarja. De ha egy ilyen halálos fenyegetés valóra válik, akkor majd persze megy az ujjal mutogatás.

Ti nem tehettek semmiről igaz, ti csak „kiálltok a demokrácia és a szabadság mellett”, ugye? Csak mindezt nem túl demokratikus eszközökkel teszitek.

És persze felmentik magukat. Tordai Bence szerint belefér „egy kis dulakodás”. Kérdés, hogy mit engednek meg maguknak e címszó alatt.