Milyen hazai példát említene az agri-bashing jelenséggel kapcsolatban?

Talán a Négy Mancs szervezet vízi szárnyasok piacán tett romboló hatása a legjobb példa, ami állatvédelembe burkolt vegytiszta piaci befolyásolás volt. Kiderült, hogy a Négy Mancs egy külföldről finanszírozott civil szervezet, amelynek nem az állatjóllét volt az elsődleges célja, hanem az, hogy a hazai szárnyaspiacot bedöntse.

Mi az alapvető probléma, miért érvényesül ennyire az agráriumellenesség?

Az nem baj, hogy az emberek érzékenyek arra, hogy az állattartás milyen körülmények között zajlik, milyen technológiával dolgoznak. Az jó dolog, ha ez a fogyasztót érdekli, mert talán közelebb hozza őket a valósághoz. A probléma veleje az, hogy az embereknél nincs elég információ. Olyan időszakban, amikor a társadalom zöme ha nem is maga végezte, de közelről látta, mit jelent a mezőgazdasági munka, mit jelent a természet, ez az agrárellenes jelenség létre sem jöhetett volna. De a társadalom nagy része ma városias környezetben él. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy állat születését vagy halálát néhány kivételt leszámítva nem látnak. Így nem kell csodálkozni azon, hogy egy londoni felmérés szerint az ottani kisiskolások többsége úgy gondolja, hogy a szarvasmarha tojja a tojást. Ebből látszik, hogy nem érik őket olyan impulzusok, amiből összerakhatnának egy valós képet.

Győrffy Balázs

Milyen álhírek terjednek az ágazatról?

Például az, hogy 15 ezer liter víz kell egy kiló marhahús előállításához. A valóság ezzel szemben 50 liter. Az a baj, hogy az embereknek nincs kapcsolatuk a mezőgazdasággal, magával a természettel, és sajnos sok olyan csoportosulást látunk, amely visszaél ezzel, és szándékosan félrevezeti az embereket. Álkörnyezetvédő tevékenységet végeznek, ezzel óriási kárt okozva a valós természetvédőknek, hiszen őket is hiteltelenné teszik.

A brüsszeli agrárakarat azonban, úgy tűnik, mégis felül ezeknek a hiedelmeknek.

Ezek a gondolatok sok esetben vágyvezérelt politikai akciókká is képesek átalakulni. Nyilvánvalóan a népszerű dolgok puffogtatása könnyen hozhat politikai hasznot. A brüsszeli vonalon teljesen igaznak gondolt mondás, hogy a tyúkokat és a kakasokat nem szabad együtt tartani, mert a kakasok szexuálisan zaklatják a tyúkokat. Ezen egy normális ember elmosolyodik, ettől függetlenül elgondolkodtató, hogy a #metoo mozgalom már a baromfiudvarba is begyűrűzött. Ennek értelemszerűen semmi valóságalapja sincs. Viszont mindezek fényében születnek olyan „remek” javaslatok, amelyeket viszont már bizottsági szinten tárgyalnak. Az EU egészségügyi és élelmiszer-biztonsági biztosa kiállt a kamerák elé, és elmondta, hogy a növényvédő szerek használatát 2030-ig a felére kell csökkenteni. Tette mindezt akkora magabiztossággal, hogy még azzal a kérdéssel sem lehetett megzavarni, hogy valójában tudja-e, mégis mennyi a növényvédő szerek felhasznált mennyisége jelenleg az EU-ban... A válasz megdöbbentő volt: „Nem tudom, de a felére kell csökkenteni.” Nagyon sok esetben olyan képet tárnak az emberek elé, hogy a mezőgazdaság egy olyan tevékenység, amelynek során a gazdák rombolják a környezetet, mérgezik a méheket, kínozzák az állatokat, és úgy egyébként mindent lepermeteznek. Ezek a képek jelennek meg az emberek fejében is. Tévesen.

Apropó, növényvédő szerek. Ezzel kapcsolatban rengeteg tévhit terjed, de mi a valóság?

A növényvédő szer a növények orvossága. A humán egészségügy sem azért használja a gyógyszereket, mert nincs jobb dolga. A növények esetében is vannak betegségek, amelyeket meg kell előzni, és vannak kórok, amelyeket kezelni kell. A növényvédő szerek esetében is bizonyos hatóanyagokat receptre kell felírni. Nagyon szigorú feltételei vannak annak, hogy ki kit juttathat ilyen hatóanyaghoz. Azt mondani, hogy a felhasznált mennyiséget csökkentsük a felére – rendben, de az olyan, mintha azt mondanánk, hogy 2030-ig el kell érni, hogy csak olyan autó közlekedjen az utakon, amely egy liternél kevesebb üzemanyagot fogyaszt 100 kilométeren. Nagyon jó lenne, mindenki örülne neki, és támogathatjuk is az irányt, de nincs élő ember, aki ezeket a célszámokat komolyan gondolja. Az a baj, hogy ezt akarják az európai mezőgazdaságon bevasalni. És hogy mi ebben az álszentség? Az, hogy közben szabadkereskedelmi megállapodást kötünk – mondjuk – Dél-Amerikával, ahonnan csak baromfiból annyi jön be az EU-ba, mint mondjuk a dán, svéd és finn termelés egésze. El lehet gondolkodni, vajon milyenek az állategészségügyi előírások arrafelé. Brazíliában pedig tucatszámra használnak olyan növényvédő szereket, amelyek Európában már több évtizede be vannak tiltva, onnan mégis be lehet hozni az így termelt árut.

Mégsem a nemzetközi politikát, hanem a gazdákat támadják.

Az igény a valós információkra nem jött el a társadalmi érzékenység megjelenésével. A parasztnál – a szó jó értelmében – nagyobb természetvédő nem kell. Ha van a társdalomnak olyan rétege, amely nem csak érzelmileg érdekelt abban, hogy a mezőgazdaság fenntartható legyen, hogy az agrárium hosszú távon működjön, hogy a földet ne tegyék tönkre, sokáig tudják használni, ha valaki érdekelt abban, hogy ne használjanak a borsos árú növényvédő szerekből kicsivel se többet a szükségesnél, azok a gazdák.