Címke: embargó

Sorban állnak az autók és teherautók a szénbányák előtt, azonban a szankcióknak köszönhetően nem mindenki fog hozzájutni a luxuscikké vált szénhez.

Ez a tél maga lesz a pokol. Igaz, nem meleg lesz, hanem hideg, de legalább sötét is. Meg szenvedős. A benézett szankciós politika hatására Európában az összes grafikon elkezdett függőlegesen felfele emelkedni. Kár, hogy ezek olyan grafikonok, amelyeknél nem célszerű növekedést észlelni. Az infláció az egekben, az üzemanyagárak sosem voltak ilyen magasak, a rezsiköltségekről pedig sírás nélkül beszélni sem lehet. Ilyen körülmények között kisebb csoda, hogy egyáltalán az átlagfogyasztásig meg tudjuk tartani a rezsicsökkentést. De az emberek mintha nem lennének tisztában azzal, hogy mennyire súlyos a helyzet. Az egy dolog, hogy nem tudják majd kifizetni az óriási rezsiszámlákat és az energiacsapda miatt áramszüneteket is kockáztatnak, de mi lesz a gazdasággal? A recesszió elkerülhetetlen. Mi lenne, ha egyszer megérnénk azt, hogy Európa nem világhatalmi erők közé pozicionálja magát, hanem kiáll a saját jól felfogott érdekei mellett? Amíg viszont olyan vezetők állnak az EU élén, akik megelőzni nem tudják a bajt, okozni viszont annál inkább, addig ez csak lázálom marad.

Kubához hasonlóan Venezuela is ékes bizonyítéka annak, hogy a szankciópolitika képtelen a renitens államok viselkedésének megváltoztatására, miután ezen intézkedések képtelenek fellázítani a lakosságot az elnyomó rezsim ellen, és valójában csak az átlagemberek frusztrációját növeli a nyugati hatalmakkal szemben. Jó példa erre, hogy a katasztrofális venezuelai gazdaságpolitika, és a 2018-ban 1,7 millió százalékot (!) meghaladó hiperinfláció ellenére a venezuelaiak 70 százaléka az amerikai szankciókban látta eleve szegényes életkörülményeik romlásának további okát. A szankciópolitika működésképtelenségére az is rávilágít, hogy az Egyesült Államok a saját maga által foganatosított olajembargón volt kénytelen enyhíteni, miután az oroszellenes szankciók miatt megugró olajárak az USA elitjére is nyomást gyakoroltak.

Minél előbb, ha lehet.

Működnek-e a szankciók? Mi lesz akkor, ha bedől a német ipar? Stratégiai hibát követ-e el az Egyesült Államok azzal, hogy Oroszországot és Kínát egymás karjaiba tolja? Miért nem beszél senki a békéről az orosz-ukrán háború kapcsán és miért van az, hogy az ukrán kommunikáció Magyarország kapcsán egyik pillanatról a másikra folyamatosan változik. Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a 888.hu Dühöngő című podcastjában Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel.

Minden képzeletet felülmúl.

Beláthatatlan, mi lesz ősszel és télen.

Ne zuhanyozz annyit, élvezd a meleget kint is, bent is, télen úgyse lesz, a ruhákat szellőztesd, ne mosd! Remek ötletek ezek! Amikor az ember ilyeneket hall, azt gondolja, ezeknek elment az eszük, megőrültek, megbolondultak – egyszerűbben fogalmazva: ezek hülyék, baszdmeg! Most kínunkban röhögünk ezen, pedig valójában sírni kellene, mert ami ezután jön, majd az nem lesz kellemes. De úgy tűnik, hogy arra senki nem gondolt, hogy mi van akkor, ha nem tiszta hülye mindenki... Ha abból indulunk ki, hogy a világot az érdekek mozgatják, és a politika az érdekérvényesítés egyik eszköze, akkor az „ezek hülyék” megfejtés enyhén kevés lesz ide. Sokszor pedig az érdek és a cél nem egy és ugyanaz. Mi az érdek? Mi a cél? Szárnyalhat a fantázia!