„Forró ősz vár Európára, amibe várhatóan több ingatag koalíciós kormány is bele fog bukni”
2022.09.06. 13:40
888.hu: A Die Welt egy felmérésre hivatkozva azt írta, az osztrákok a rezsiszámlák tükrében kezdenek egyre inkább az Oroszországot érintő szankciók ellen hajlani. Fokozódhatnak-e az ősz előrehaladtával ezek a hangok a szomszédban?
Biró András: Az európai trendeket figyelembe véve Ausztriában viszonylag magas azoknak az aránya, akik nem értenek egyet az oroszellenes szankciókkal, aminek következtében gyakorlatilag már nem áll társadalmi többség a büntetőintézkedések mögött. Ennek hátterében egyértelműen az áll, hogy a lakosságra egyre nagyobb terheket rónak az egekbe szökött energiaárak, amely folyamatnak a vége még nem is látszik. Ráadásul a szankciópolitika kudarca már Ausztriában is kézzel fogható bizonyítékokat prezentál: az ország legnagyobb energiaszolgáltatója, a Wien Energie GmbH fizetésképtelen lenne, ha a kormány nem nyújtana kétmilliárd eurós hitelkeretet a cég számára. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Ausztria – a közép-és kelet európai térség más országaihoz hasonlóan – földrajzi okokból Oroszországból kénytelen importálni kőolajat és földgázt. A gáz esetében különösen kiszolgáltatott az ország, hiszen a háború kirobbanása előtt 80 százalékban, míg most a függőség leépítésével 50 százalékban függ az ország az orosz energiahordozótól.
Láthatjuk, hogy a tél közeledtével Oroszország is egyre gyakrabban használja politikai nyomásgyakorlásra a gázkérdést, amit jól illusztrál, hogy az Északi Áramlat 1 gázvezetéken keresztül több mint egy hónapja Németország mindössze a kapacitás 20 százalékán, vagy »technikai problémákra« hivatkozva egyáltalán nem kap gázt.”
Az energiaárak mérséklődése nem várható, az uniós ársapka nem a probléma gyökerét kezelné, Oroszország pedig olyan monopóliummal rendelkezik, hogy bármikor elzárhatja a gázáramlást az Európába irányuló vezetékek bármelyikén. Ez pedig már könnyen átütheti az osztrákok ingerküszöbét és felerősödhetnek a szankciók feloldását követelő hangok is.
888.hu: A Putyinnal barátságos Osztrák Szabadságpárt egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Előfordulhat-e, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt megerősödik az osztrák jobboldal?
Biró András: A mostani energikrízis kétségkívül kedvez az Osztrák Szabadságpártnak (FPÖ), de kicsit messzebbről indítva lehet megérteni a párt támogatottságának növekedését. 2019 májusában Heinz-Christian Strache, a párt egykori elnökének és osztrák alkancellárnak csapdába csalása, az ennek folytán bekövetkező koalíciós válság, és pártszakadás hatására a párt 25 százalék körüli támogatottsága 2020 áprilisában 11 százalékra csökkent, ez jelentette a mélypontot. Ezt követően a párt Herbert Kickl vezetésével egyfajta libertárius pozíciót felvéve tudott politikai tőkét kovácsolni abból, hogy az egyéni szabadságjogokat sértő kötelező oltás és a lezárások ellen kezdett el küzdeni, aminek hatására a párt népszerűségét újra 20 százalékon mérték.
Most, hogy az energiaválság hatásai egyre jobban begyűrűznek Ausztriába és a szankciók kontraproduktív jellege egyre szembetűnőbb, úgy tűnik, hogy a párt további néhány százalékot szerzett azzal, hogy ellenzik a szankciókat és konstruktívabb párbeszédre törekednének Oroszországgal.”
A Néppártnál (ÖVP) már most népszerűbbek, és könnyen elképzelhető, hogy a támogatottságuk tovább fog nőni, kérdés, hogy ki lenne hajlandó koalícióra lépni velük.
888.hu: Karl Nehammer uniós ársapkát követel, ezek szerint Ausztria sem lehet túl elégedett az EU politikájával. Ausztria egyre kritikusabb testtartást vesz fel az unióval szemben?
Biró András: Ha megnézzük az osztrák kormány kommunikációját az elmúlt fél évből, akkor kirajzolódik, hogy a kormányzat nagyon vékony kötélen próbál egyensúlyozni aközött, hogy a saját érdekeit képviselje, de az unióval is koordináljon.
Magnus Brunner, az ország pénzügyminisztere áprilisban még azt hangoztatta, hogy Ausztria nem fogja megszavazni az olaj- és gázembargót, mert az súlyosan saját érdekei ellen hatna, de április végén arról is hallhattunk, hogy több európai országhoz hasonlóan Ausztria is hajlandó lenne rubelben fizetni a gázért, sőt, Karl Nehammer osztrák kancellár volt az első nyugati vezető, aki a háború kitörése után áprilisban találkozott Vlagyimir Putyinnal a béke érdekében.”
Ezt követően május végén az ország áttért az olajembargót támogató országok sorába, ám miután Magyarország a végsőkig kitartott saját nemzeti – és egyébként az egész közép-és kelet-európai térség – érdekei mellett, végül Nehammer osztrák kancellár és Petr Fiala cseh miniszterelnök hangja is megjött. Nehammer hirtelen ismét azt kezdte el hangoztatni, hogy a Bizottság javaslata nemcsak kivitelezhetetlen, de jelentős mértékben károsítaná saját országa gazdasági helyzetét is. Azóta pedig gyakorlatilag válságmenedzsment van Ausztriában is, a kancellár legfőbb célja, hogy a szavazópolgárok ne a regnáló néppárti–zöld koalíciót hibáztassák a kialakult helyzetért, ezért is követelné az ársapka bevezetését az energiaárak őrült elszabadulása miatt. A helyzet egyébként rendkívül ingatag: a kormányzó néppárti ÖVP támogatottsága 2020 októbere és 2021 októbere (ekkor mondott le Sebastian Kurz a kancellári pozícióról) között 40 százalékról 28 százalékra csökkent, az azóta eltelt egy évben pedig alig 21 százalékra zuhant a párt támogatottsága. Miután a koalícióban résztvevő zöldek is mindössze 9 százalékon állnak, jelenleg gyakorlatilag a lakosság 30 százalékának támogatását bírja a kormány.
Ezért is figyelhetjük meg, hogy az osztrák kancellár a növekvő energiaszámlák miatt már kritikusabban áll a Brüsszel által kikényszerített szankciókhoz. Európa-szerte adódnak már jelei annak, hogy az erényfitogtató szankciók következtében drasztikusan megdráguló energiaárak miatt tömeges elégedetlenségi hullámok fognak kibontakozni, ám ezek elsősorban a regnáló kormányok leváltását fogják megcélozni.
Forró ősz vár Európára, amibe várhatóan több ingatag koalíciós kormány is bele fog bukni.”
Europe has fallen. In Prague 100,000 people for freedom. Massive protest in Prague, Czech Republic against the Government, NATO and EU policy. pic.twitter.com/SLlCHGqUnP
— MI NEWS (@SNMilitary) September 4, 2022
888.hu: Ausztria és Magyarország volt az EU-ban az a két ország, akik határozottan kijelentették: nem küldenek fegyvereket Ukrajnában. Kihathat-e a többi tagországra mindez és csatlakozhatnak-e ehhez a többiek?
Biró András: A fegyverszállítások terén azt is figyelembe kell venni, hogy Ausztria abban az egészen egyedi helyzetben van, hogy az ország nem tagja a NATO-nak, és a legújabb felmérések szerint a lakosság 75 százaléka ezt helyesli, és mindössze 14 százaléka csatlakozna a védelmi szövetséghez. Finnország és Svédország esetében ellenkező hatást láthatunk kibontakozni, hiszen az orosz agresszió következtében mindkét ország felülértékelte történelmi semlegességét és kifejezte akaratát a NATO-hoz való csatlakozásnak. Az osztrák politikai elit most éppen a semlegesség szellemiségére hivatkozva akar minél inkább kimaradni a háborúból, és ahogyan láthatjuk, nemcsak a fegyverszállítások terén, hanem a gazdasági szankciók esetében is egyre inkább előtérbe kerül ez a fajta gondolkodás. Lényegében konszenzus uralkodik a semlegesség fenntartásának kérdésében, a kormányzó néppárti–zöld koalíciótól kezdve a szociáldemokratákon át egészen az Osztrák Szabadságpártig. Egyébként a nyugati szövetségesekkel való együttműködés és egység szellemében, mind Magyarország, mind Ausztria megszavazta a szankciókat, ám a háború eszkalációjához egyik ország sem hajlandó hozzájárulni és mihamarabbi békét sürgetnek.
A fegyverszállítások terén azt figyelhetjük meg egyébként, hogy a kezdeti lelkesedés után– ami főleg a régi, szovjet gyártmányú fegyverekre terjedt ki – egyre kevesebb fegyvert küldenek az európai országok Ukrajnának. A fegyverszállításnak immár technikai akadályai is vannak, hiszen az uniós országok készletei „kiapadtak”, erről Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője beszélt szeptember 5-én.
Az már egy másik kérdés, hogy egyes becslések szerint az Ukrajnának küldött nyugati fegyverek 70 százaléka egyébként el sem éri a frontokon harcoló katonákat, mivel már útközben eladják őket a feketepiacon.”
Mindez rávilágít arra, hogy az uniós tagállamok fegyverszállításai sincsenek érdemben hatással a háború kimenetelére. Az nem valószínű, hogy a fegyverszállításokban résztvevő országok meggondolnák magukat, a készletek kimerülése annál valószínűbb, ezért a legfőbb kérdés az, hogy az egyes uniós tagállamok „fölösleges” fegyverarzenálja mikor apad ki véglegesen.
Biró András legutóbbi elemzése itt olvasható a 888-on:
