888.hu: Mi a Tett és Védelem Alapítvány véleménye azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik cukiságkampánya mintha meghozta volna gyümölcsét? A baloldali ellenzéki pártok holdudvarában megjelentek olyan hangok, amelyek összefogást szorgalmaznak az eddig elfogadhatatlan radikális párttal.

Bodnár Dániel: Az ország nemzetközi megítélése és az ország általános politikai minősége szempontjából az egyik legnagyobb veszélyt jelentő folyamat az, ami jelenleg bizonyos körökben éledezik. Jelesül a Jobbik és az ellenzék egyéb pártjainak összefogása. Ne felejtsük el, hogy az ország reputációját erodáló, számos antiszemitizmussal összefüggő vád túlnyomó többségében a Jobbik provokációinak, felelőtlen politizálásának számlájára írható. Az, hogy a Jobbik az ellenzék többi pártjával bármifajta szövetséget kössön minden olyan politikai hagyománynak a meghazudtolása és semmibe vétele lenne, amihez az elmúlt 25 évben minden szalonképes párt tartotta magát. A legveszélyesebb, új politikai tendenciaként jelenik meg a Jobbikkal történő politikai szövetségkötés, az egész magyar demokráciára nézve, és a nemzet jövőjére nézve is rendkívül veszélyes lenne.

888.hu: Miért elfogadhatatlan önök szerint a Jobbik a demokratikus pártok számára? A cukisági átalakulása következtében a Jobbik akkor mostanra az önök értékelése szerint még nem vált elfogadható párttá, a korábbi, szélsőjobboldali antiszemita nézeteket vállaló pártból?

B.D.: Érdemes különválasztanunk ezzel kapcsolatban a hitelességi, a morális, valamint a reálfolyamatoknak az aspektusait. Amikor azt mondjuk, hogy egy párt ilyen és ilyen volt régen, aztán más ideológiát, eszméket kezdett el követni. Ennek lehetnek, lehetnének olyan megnyilvánulásai, amelyek egy ilyen típusú fordulatot hitelessé tennének. Ilyen hitelesítő jellegű megnyilatkozás lehetne az, hogyha nyíltan, egyértelműen, manifeszt jelleggel verbálisan is szakítana a Jobbik a korábbi nézeteivel. Azonban ilyen típusú aktus megtörténtéről nem tudunk. Sőt, ezzel szemben valójában sokkal inkább az – a politika történetből jól ismert – folyamat játszódik le, hogy egy adott párt, esetünkben a Jobbik úgy tesz mintha a korábbi, antiszemita kijelentései és nézetei nem léteznének. Ez a jelenségnek a felszíni része, hiszen ez csak a fővárosi, illetve a nagypolitikai aktivitásban része a Jobbik elmúlt fél-, háromnegyedéves megnyilatkozásainak. Ezzel párhuzamosan a Jobbiknak továbbra is van egy arca, amelyik még – a meggyőződésem szerint nagyon károsan – cukisági kampánynak nevezett jelenség ellenére sem változott, így semmiben sem mutat más képet a korábbi radikális, szélsőjobboldali ideológiájához képest. Ezt tapasztaljuk a vidéki Jobbik alapszervezetekben, gyűléseken és összejöveteleken, ahol a Tett és Védelem Alapítvány munkatársai a hallgatóság közé vegyülve első kézből származó információk alapján képesek a tényeket elemezni. A lokális jobbikos politikában mind a mai napig a hangnem ugyanaz a radikális, antiszemita és az összeesküvés-elméletekre alapozó retorika, mint amit megszoktunk a Jobbiktól az elmúlt hat-nyolc évben. Emellett a Jobbik megítéléséhez beszélnünk kell arról is, hogy a pártnak a választói és a potenciális szavazói milyen nézeteket vallanak, és ezeket a nézeteket miért vallhatják szégyenérzet nélkül. A legutóbbi kutatásaink is – csakúgy mint az elmúlt évek összes vonatkozó kutatása – azt bizonyítják, hogy a Jobbik szavazói között az antiszemita nézeteket valló tagoknak és potenciális szimpatizánsoknak az aránya, a mainstream hazai pártokhoz viszonyítva nagyjából kétszeres. Az átlagos arány a magyarországi nagy pártok esetében 30 százalék környékén van, ami a Jobbik szavazóinál 60 százalék feletti. Az ilyen típusú, speciális hívószavakon alapuló pártpreferenciák kialakulása egészen speciális folyamat. A meglévő bizonytalanságok, előítéletek könnyedén a felszínre hívhatóak, ha létezik egy olyan közeg, amelyben a társadalom többsége által kevéssé elfogadott, vagy egyenesen visszautasított nézetek legitimálódnak, mi több, csoportszervező elvvé válnak. A hazai közbeszédben megjelenő antiszemita megnyilatkozások, melyeknek túlnyomó többsége a Jobbikhoz és a jobbik jelenleg is aktív politikusaihoz köthetőek pontosan ezt az össztársadalmilag roppant kártékony legitimációs folyamatot indították be az elmúlt években. Erre úgy tekinteni, mintha nem történt volna meg a képmutatásnál lényegesen nagyobb vétek. Mindezek alapján azt érdemes hangsúlyozni, hogy nem szabad szem elől téveszteni, hogy a párt látszólagos nagypolitikai puhulása kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a néhány számító, önmérséklettel rendelkező politikusa megkísérli elfelejtetni a párt antiszemita megnyilvánulásait.

888.hu: Mitől válhatna hihetővé, elfogadhatóvá az, ha a Jobbik valóban szembefordulna a korábbi szélsőségesen antiszemita megnyilatkozásaival?

B.D.: A legfontosabb az lenne, hogy a megbánásnak legyen egy nyilvános cselekvésekben manifesztálódó része. A Jobbik esetében nyilvánvalóan nem erről van szó. A Jobbik a látszatok pártja. Ne feledjük azt sem, hogy Vona Gábor a közelmúltban is még azt állította a nagyobb nyilvánosság előtt, hogy ha kiderülne, hogy zsidó felmenőkkel rendelkezik lemondana politikai tisztségeiről. Több alkalommal hallhattunk a párt vezetőitől olyan megnyilatkozásokat, melyek a tagok tényleges hitvallásának elfedésére, és nem azok elvetésére szólítottak fel. Ezek az egészen szemtelenül bornírt megnyilatkozások nagyjából azt kérték, “mindahányan tudjuk, hogy mi az igazság a zsidókkal kapcsolatban, de arról inkább ne beszéljünk hangosan, mert sokakban visszatetszést kelt, és nem pedig azt, hogy a zsidósággal kapcsolatos mindenfajta előítélet káros és veszélyes”. Ugyanez a látszat és zavartság mutatkozik meg a menekültkérdés kapcsán is, hiszen néhány évvel ezelőtt a Jobbik prominensei még szélsőséges, fundamentalista iszlám szervezetekkel, palesztin szélsőségesekkel vonultak az Izrael-ellenes demonstrációkon. Mindezek után megbánásnak, ha lenne ilyen akarat, a nyilvános cselekvésekben való megnyilvánulása az, amit mi elvárnánk. Ez egyben azt is jelenti, hogy nyilvánosan fel kellene vállalniuk a korábbi vétkeiket, és azoktól el kellene határolódniuk. Ha a Jobbik vezető politikusai ma azt mondanák, hogy korábban rettenetes és káros, az európai kultúra alapvetéseivel ellentétes, elfogadhatatlan antiszemita nézeteket vallottunk, a holokauszt bűneit tagadtuk, a Magyarországon élő zsidókat több alkalommal Izraelbe akartuk zsuppolni, vagy legalábbis erre utaló kijelentéseket tettünk, és ezek a kijelentéseink elfogadhatatlanok amelyekért megkövetjük a magyarországi zsidó közösséget és az összes jó szándékú, magyar demokratát. Ha ezt megtenné a Jobbik, akkor ez egy olyan nyilvános aktus lenne, ami azt eredményezhetné, hogy van miről beszélni. Az elmúlt évek során több alkalommal is előfordult, hogy a Jobbik politikusai kommunikációt kezdeményeztek velünk. A legismertebb ilyen ügy az volt, amikor Köves Slomó és Vona Gábor levelet váltott egymással arról, hogy egy nyilvános beszélgetés jöjjön létre közöttük. Azonban ez a beszélgetés, és semmilyen másik ilyen jellegű beszélgetés sem tud létre jönni, ameddig az antiszemitizmus terhe, a jelen valóság terheként továbbra is ott van a Jobbik hátán. Ameddig ez nincs felvállalva, nincs megtagadva és nyilvánosan is meghaladva, addig semmilyen ilyen kommunikáció nem jöhet létre a Jobbikkal, mert a szalonképtelensége továbbra is teljes mértékben fennáll.

888.hu: Van-e összefüggés a magyarországi antiszemita jelenségek és a Jobbik antiszemita megnyilvánulásai között? Az elmúlt évekhez képest és nemzetközi összehasonlításban milyen a magyarországi antiszemita megnyilvánulásoknak a Tett és Védelem által mért jellege és mértéke?

B.D.: Az egyértelműen látszik, hogy a Jobbik által gerjesztett antiszemitizmus az egész társadalomra kihat. Ennek olyan általános következményei vannak, mint például az, hogy bizonyos típusú kijelentések, amelyeket az elmúlt években a Jobbik a nyilvánosság előtt használt, sokkal nagyobb elfogadottságot nyertek a társadalom tágabb köreiben, mint amilyen elfogadottsággal ezek a kijelentések tíz évvel ezelőtt rendelkeztek. Ilyen típusú kijelentések például, hogy: a holokauszt nem történt meg, a magyarországi zsidók biztosan lojálisabbak Izraelhez, mint Magyarországhoz. Ezek a kijelentések tíz éve még elfogadhatatlanok lettek volna, mostanra viszont egyre nagyobb elfogadottságot nyertek. Összességében egyébként a magyarországi antiszemitizmus mértéke nem romlott az utóbbi 3 éveben. Különösen így van ez más országokkal történő összehasonlításban. Magyarországon az antiszemita jelenségek kilencvenöt százaléka verbális természetű, és csak a fennmaradó alig néhány százalék a fizikai természetű. Ezzel szemben Nyugat-Európában, és főleg ott ahol a muzulmán közösség lélekszáma nagy, főként fizikai jellegű az antiszemitizmus megjelenése. Egyértelmű az összefüggés a muzulmán közösségek lélekszáma és az előforduló antiszemitizmus között. Európában a hagyományos szélsőjobboldali pártok retorikájából mára már kikopott a közönséges értelemben vett antiszemitizmus. Az antiszemitizmus az Izrael-ellenesség és az anticionizmus formájában szerepel egyes pártok retorikájában leginkább. Erre kiváló példa a Front National Franciaországban. Nemzetközi összehasonlításban egyébként Franciaországban például nagyjából 1600-1700 antiszemita gyűlöletbűncselekmény történt 2015-ben, amelyeknek közel a fele fizikai erőszak volt. Magyarországon pedig ugyanez a szám, 50 és 3, azaz 50 antiszemita megnyilvánulásra jutott három fizikai természetű atrocitás. És mindez úgy, hogy a francia zsidó közösség lélekszáma, és az országon belüli aránya pontosan ugyanaz, mint Magyarországon, ami azt jelenti, hogy mindkét ország lakosságának nagyjából az 1 százalékát teszi ki a zsidó közösség tagjainak száma.