Nathan Verhelst nyolc évvel ezelőtti megrázó esete talán ez egyik legékesebb bizonyíték arra, hogy a progresszív baloldal által kínált „transztörvények” akár emberéletekbe is kerülhetnek.

Verhelst nőnek született, egy négygyermekes család utolsó, nem kívánt gyermekeként. Felnőttkorára már nem érezte magát jól nőként. A problémát orvosolandó több műtétet is végrehajtottak rajta, hogy férfivá válhasson. Ő azonban a sokadik visszafordíthatatlan műtét után is elégedetlen volt új kinézetével. A melleit túl nagynak, a péniszét túl kicsinek találta.

– nyilatkozta akkoriban.

A történet tragikus fordulata az eutanázia belgiumi 2012-es legalizációjával következett be. A műtétek után is csalódott Verhelst beadta kérelmét, amelyet első alkalommal elutasítottak. A második próbálkozásnál azonban az eutanáziabizottság elfogadta kérelmét, elviselhetetlen pszichikai szenvedésre való hivatkozással.

– nyilatkozta halála előtt.

Belgiumban azonban egy ilyen eset után sem áll meg a liberalizáció. A genderügyi politikusok, például Sarah Schlitz, a belga kormány zöldpárti genderügyi államtitkára és a genderkérdést zászlajukra tűző civil szervezetek a világ egyik legliberálisabb rendszerét sem tartják „eléggé liberálisnak”, ezért még inkább ki akarják szélesíteni a jogi szabályozás kereteit. Most azt mondják, és ehhez egy legfelsőbb bírósági döntés szolgáltatja az alapot, hogy a jelenlegi szabályok nem veszik figyelembe a nem bináris vagy változó nemű, transzfluid személyek jogait, utóbbiak számára például azt kellene törvényben garantálni, hogy „folyamatosan változtathassák a nemüket” – mondta Michel Pasteel, a férfiak és nők közötti egyenlőséggel foglalkozó intézet igazgatója a belga közszolgálati televíziónak adott interjújában – írja az Origo.