„Alapvetően azt mondták nekünk, hogy nem közösíthetjük ki Liát azzal, hogy nem engedjük be az öltözőbe, és hogy nem tehetünk ellene semmit, alapvetően el kell fogadnunk, különben nem használhatjuk a saját öltözőnket. ... Ez nagyon felzaklató, mert Lia nem úgy tűnik, hogy érdekli, hogyan érzi magát emiatt bárki más. Nekünk csak el kellene fogadnunk, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat a saját terünkben és öltözőnkben, mondjuk egy ember érzései miatt.

Az iskola annyira arra koncentrált, hogy Lia jól érezze magát, meg mindent megtettek érte amit csak lehetett, közben pedig a többiekre nem is gondoltak. Úgy tűnik, mintha azok a nők, akik felépítették ezt a programot, és azok, akik Lia előtt itt voltak, már nem is számítanának. És ez azért is frusztráló, mert Lia-t nem igazán zavarja ez a sok figyelem, egyáltalán nem. Sőt, úgy tűnik, mintha élvezné. Ez mindannyiunkra sokkal jobban kihatott, mint rá.”