Érdekes, szerintem az emberek többsége azért megy múzeumba, hogy a festményekben elmerülve szabadjára engedje a látvány keltette gondolatait és érzéseit, majd hagyja őket összekeveredni, hogy új gondolatok és érzések születhessenek belőle.

A 2018-ban újra megnyílt svéd Nemzeti Múzeum újdonsága, hogy megakadályozza az önálló gondolkodást. Nem kell aggódni, majd a festményeken éktelenkedő címkék megmondják, hogyan gondolkodj róla.

Igaz, a XIX. századi svéd társadalomban igen kevés fekete bőrű emberről festettek képet, mégis, ha egy festményen csónakokban evező svédek csoportját látod vidéki öltözetben, jusson eszedbe, hogy mekkora rasszizmusban is van részed.

Isten ments, hogy a XII. Karl svéd király testének hazahozása című alkotáson menetelő királyi transzparensek láttán a hazaszeretet érzése ébredjen bárkiben is,

Nem kihagyható a nemi egyenlőtlenségre való figyelemfelhívás sem. Nem elfogadható ugyanis, hogy egy festmény olyan szörnyű állapotokkal szembesít minket, hogy a férfi baldachinos ágyban, míg a felesége a szomszédos szobában a gyerekekkel alszik.

A kérdés az, hogy ezek az emberek tanultak-e egyáltalán történelmet. Tudnak bármit saját országuk vagy más országok történelméről? Tisztában vannak vele, hogy a XVII–XIX. században milyen társadalmi körülmények voltak?

Sajnos nem. És a vad hullámokon fosztogató, félelmet nem ismerő és halált nem félő őseik most sírva foroghatnak sírjaikban...