Addig sem hordta a tenyerén a jóisten, utána azonban végképp kicsúszott a lába alól a talaj. Elveszítette a munkáját, tizenkét év után elhagyta a barátnője, nem volt hol laknia, barátoknál húzta meg magát, és jó egy évig járt kezelésekre. A legfőbb szemkilövető pedig tavalyi DK-s kampányrendezvényen „nemes lélekről” tanúbizonyságot téve egyszerűen kinevette.

„Ha nem is rendszeresen, de néha-néha összefutottam Nagy Lacival, aki valahol az újpesti lakásom közelében lakott.” – nyilatkozta a 888.hu-nak Fábián Gábor, aki maga is ártatlan elszenvedője volt a 2006-os rendőri brutalitásnak, eltörték az ujját és három helyen a szárkapocs-csontját. – „Tudom, hogy halottról jót vagy semmit, de szegény Laci, bizony elég gyakran a pohár fenekére nézett. Persze, fogalmam sincs, ki, mit tenne, ha elveszítené a fél szemét, ráadásul ilyen körülmények közepette. Laci képtelen volt feldolgozni az őt ért sérelmet, megaláztatást. Tönkrement a párkapcsolata, elvesztette a munkáját, leginkább csak feketén dolgozott, nem voltak mellette olyanok, akikre támaszkodhatott volna a bajban. Hosszas huzavona után kapott némi kártérítést, de ez inkább már csak eső után köpönyeg volt. Ha százmilliókat adnak neki, valószínűleg akkor sem tudott volna felállni a padlóról és újra kiegyenesedni. Azon a tizenhat évvel ezelőtti október 23-án a nem csak testét, a lelkét is teljesen összetörte az az emberségéből kivetkőzött vadállat, aki kilőtte a szemét a Dob utcában.”

Macsotai Gergely, a 2006-os terror egyik áldozatként szintén ismerte Nagy Lászlót. Annál is inkább, mert – csakúgy, mint Fábián Gábor – megszólalt Skrabski Fruzsina eseményeket feldolgozó dokumentumfilmjében. Tavaly ősszel pedig ott volt Nagy László oldalán Gyurcsány Ferenc Margit körúti kávázóban tartott fórumán.

„Mivel nem mehettünk be, Fruzsina a terasz oldaláról kiabálta be Gyurcsánynak, hogy itt van az egyik áldozata, nyugodtan bocsánatot kérhet tőle.” – idézte fel honlapunknak a történéseket Gergely. – „Nemhogy a bocsánatkérésre, de arra sem volt képes, hogy az áldozata szemébe nézzen, sőt, megpróbálta nevetségessé tenni. Gusztustalan volt az egész. Laci élete 2006 előtt sem lehetett olyan könnyű, de a tizenhat évvel ezelőtt történt tragédiája után végképp elviselhetetlen lett. S akinek nincs biztos családi háttere, kapaszkodója a nehézségek elviseléséhez, nos, azt viszonylag gyorsan utoléri a végzete. Persze könnyű pálcát törni felette, főleg olyanoknak, akiket eddig megkímélt a sors a nagy csapásoktól. Nyugodjék békében.”

Megpróbálják jelentéktelenné tenni a borzalmakat

A 888.hu tavaly, a 2006-os rendőrterror 15. évfordulója előtt beszélt Nagy Lászlóval, aki így mesélte el a vele történt drámai eseményeket:

„A Dob utcába menekültem többekkel együtt, és a könyváruház környékén lehettem, amikor meglőttek. Filmszakadás, azonnal elveszítettem az eszméletem. Később tudtam meg, hogy kb. tizenöt-húsz méterről direkt rám céloztak. A másfél-két centis gumilövedéket a Honvéd Kórházban a szájpadlásomon át vették ki a szemüregemből.”

„A 2006 őszén történt borzalmakat megpróbálják jelentéktelenné tenni, és bármit kitalálnak, hogy feledésbe merüljön az egész. Na, ez az, amiért újra kinyitom a számat, és megpróbálom szembesíteni őket a tényekkel. Pedig minden lepereg róluk, sőt, úgy akarják beállítani, mintha én hibáztam volna. Még jó, hogy nem azzal vádolnak, hogy kilőttem a saját szememet.“