Kaotikus gondolathalmazzal indította a mai napot a baloldal vezére.

A hibákról meg győzelemről és veszteségről akart valami igazán mélyet írni. Ez viszont olyan sekélyes lett, mint bármely motivációs tréner szövegelése a sikeres életről.

„Szoktam vitatkozni barátaimmal. Gyermekeimmel, feleségemmel, mi több, önmagammal. Aztán hol így, hol úgy alakul a vita vége. Most egy elég nagy közösséget vezetek, a Demokratikus Koalíció nevű pártot. Ez a párt az ellenzék messze legnagyobb pártja. Kevés nyilvános marcangolás jellemez bennünket. Szépen bánunk egymással, együtt vagyunk, persze mégis külön. Nem uralom még nyolcéves fiamat se, végképp nem szeretném uralni ezt a pártot. Ezt a pártot felnőtt nők és férfiak alkotják, vezetik, hol jól, hol rosszul döntenek. Ha megkérdeznek, véleményt mondok. Szerintem lehet hibázni. Én is hibázom. Baj lenne, ha abbéli félelmükben, hogy valaki valahol hibázni fog, mindenről mi szeretnénk dönteni. Látom, hogy vannak hibák. Meg azt is, hogy ezekkel együtt is szépen megy ez a párt előre. Amíg így van, addig ezeket a hibákat közös életünk győztes veszteségeiként fogom látni.” – írta Feri.

Hosszasan lehetne elemezni, hogy mit akar mondani a költő ezzel az egész zavaros katyvasszal.

Csütörtök reggeli szövegben viszont egy dolog vitathatatlanul igaz: A DK tényleg az ellenzék legnagyobb pártja.

Ez pedig nem csoda, hiszen április 3-a óta gyakorlatilag minden ellenzéki párt még megmaradt képviselőjét szívják magukba.

Gyurcsánynak ezek a kis bárgyú szövegei csupán a figyelmet terelik el arról, hogy hogyan zabálja fel a dollárbaloldal maradványait.