Mózsi besírna: az utcatáblák kettévágásával tartja be a román bíróság ítéletét Csíkszereda
M. Kovács Róbert
2020.10.12. 15:30
A székely találékonyság egyik ikonja Tánczos Csuda Mózsi, Wass Albert regényalakja, aki a székelyföldi magyar történelem legsötétebb időszakában sem vesztette el derűlátását. De versenyre kelhetne vele Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda leköszönő polgármestere is, aki egy a városa ellen hozott, a magyar nyelvhasználatot korlátozó bírósági ítéletet Mózsinál is ötletesebben hajtatott végre.
Wass Albert Tizenhárom almafa című regényében a főhős, Tánczos Csuda Mózes, avagy „Mózsi” karakterén keresztül
végtelen humorral mutatja be, hogyan szokta meg a székely ember azt, hogy a terület lakóit a történelem, a világpolitika rendszeresen komoly döntések és nehéz feladatok elé állítja.
Az, hogy Mózsi rendre arrébb szurkálja a tudj’ Isten, éppen melyik állam határát jelző cölöpöket, csak hogy 13 szép almafáját a magáénak tudhassa, a legkevésbé ötletes „csínytevés”, Wass zseniális regényalakja oldalról oldalra bizonyítja, hogy az értelmetlen korlátok csupán arra jók, hogy kreatív embereket teremtsenek.
A XXI. századi román nemzetiségi politika pedig bebizonyította, hogy ma is Mózsi leszármazottai lakják Székelyföldet,
akkor is, ha az most éppen egy másik, sokszor nem is túl barátságos állam területén terül el.
A mostani góbétörténet 2018-ban vette kezdetét (de unalmas kezdés... Wass Albert, segíts!). Akkoriban történt, hogy
Csíkszereda polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt beperelte a magyar szimbólum- és nyelvhasználat ellen küzdő Méltóságért Európában Polgári Egyesület.
A szervezetben valahogy
azt érezték „méltóságon alulinak”, hogy a 81,5 százalékban magyarlakta város utcanévtábláin egy sorban állt a felirat: előbb magyarul, majd románul.
A bukaresti táblabíróság idén júniusban meghozott ítélete is arra enged következtetni, hogy a város 17 százaléknyi román lakosságát rendkívüli módon bánthatta, hogy az utcanevek jobb felére került saját, egyébként állami hivatalos nyelvük, mert
kötelezték a polgármestert, hogy cserélje ki az utcanévtáblákat olyanokra, amelyeken felül szerepel az utca neve az állam hivatalos nyelvén, alatta pedig magyarul.
A Szekelyhon.ro most számolt be róla, hogy a városvezetés úgy hajtotta végre a jogerős ítéletet, hogy a magyarul, majd románul egy sorba írt utcaneveket tartalmazó
táblákat középen elvágta, és a román nevet tartalmazó fél táblát a magyar fölé rögzítette.
Fotó: szekelyhon.ro
Túl azon, hogy az így szétvagdalt utcanévtáblák a világ végezetéig (vagy a tök felesleges ítélet eltörléséig) emlékeztetni fognak arra, hogy mit kell kiállnia a magyar „kisebbségnek” Erdély legtöbb vidékén, arra is tökéletes példa Radulyék húzása, hogy
a székely embert hülyeségekkel nem lehet sarokba szorítani.
Olyannyira nem, hogy a költségtakarékosság jegyében korábban az az ötlet is felmerült, hogy a táblákat csak fordítsák el 90 fokkal balra, és úgy, függőlegesen rögzítve tegyenek eleget a bírósági ítéletnek, hiszen akkor is a korábban hátul levő román megnevezés kerülne felülre.
A polgármester a Székelyhon.ro-nak elmondta:
az utcanévtáblák nyelvi sorrendje esetében a bíróság törvényhozóként lépett fel, mivel ezt semmilyen jogszabály nem rögzíti.
A feljelentő egyesület az alkotmányra hivatkozott, amely szerint az országban a román az egyedüli hivatalos nyelv, valamint azokra a jogszabályokra, amelyek a településnevekre, forgalmi jelzőtáblákra, közintézmények megnevezéseire vonatkoznak.
A bíróság ennek ellenére mind első, mind másodfokon a feljelentő egyesület javára döntött.
Hát akkor most legyenek boldogok!
Mózsi biztosan az lenne...
(A szerző köszönetet mond Bata Zsuzsannának és Vizinger Gézának, akik először keltették fel érdeklődését Wass Albert életműve iránt, ugyanakkor ez úton is üdvözletét küldi azoknak, akik e nagyszerű irodalmi kincset nem tartották méltónak arra, hogy a Nemzeti Alaptantervben szerepeljen, és ezzel megfosztották volna saját gyermekeiket attól a jókedvtől, amelyet Mózsi történeteinek olvasása okoz.)
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
