A hadsereg fejlesztésének nincs céldátuma, ami zajlik, az egy lezárhatatlan folyamat része – jelentette ki Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy, a Magyar Honvédség közelmúltban kinevezett parancsnoka a Magyar Hírlapnak adott interjúban, amely a szombati számban jelent meg.

Elmondta, hogy vezetése alatt „óriási irányváltásra nem kell, és nem is szabad számítani”. Hozzátette, hogy elődje, Korom Ferenc

”Arra törekszünk, hogy a fejlesztések révén legyen mihez nyúlni, azaz már előzőleg felhalmozzuk a megfelelő emberi, anyagi és technikai készleteket azért, hogy senki ne akarjon belénk kötni„ – fejtette ki Ruszin-Szendi Romulusz.

A parancsnok elmondta: „A veszélyt mi állandóan elemezzük, és időben fogunk szólni, ha érzékeljük a lehetséges konfliktust. Vagy ha beüt a krach – teszem föl – egy pandémia formájában, akkor rögvest képesek leszünk cselekedni.”

A NATO-n belüli együttműködésről Ruszin-Szendi Romulusz úgy vélte, hogy „a szövetségi érdekek nem feltétlenül egyeznek meg a nemzetállamokéval”, és „a nap végén minden kormány a saját állampolgáraiért tartozik elszámolással, nem máséért”.

Megfogalmazása szerint „a klasszikus felállás szerint bármelyik ország védelmi stratégiája négyféle összetevőből áll. Az első a semlegesség, amit vagy ő maga vagy mások garantálnak. Lehetnek tömegpusztító fegyverei – látható, hogy az az exkluzív klub, aki ebbe tartozik, nem nagyon akar mást beengedni a körbe. Lehet nagy hadereje, és lehet valaki egy szövetség tagja, illetve ezek bármelyik kombinációja. Mi az utóbbi utat választottuk, de ettől még a nemzeti érdekeinket nem adtuk, adhatjuk föl.”

Emlékeztetett a parancsnok arra is, hogy a NATO-t alapító washingtoni szerződés sokat idézett ötödik cikkelye a kollektív védelemről szól, „ám ezt megelőzi a hármas paragrafus. Utóbbi azt írja elő, hogy minden állam köteles a saját védelme érdekében a maximumot megtenni. A NATO támogatása nem lesz itt három perc alatt, nekünk viszont addig is kezdeni kellene magunkkal valamit”

– hangoztatta Ruszin-Szendi Romulusz.