Így: „Mindjárt felszólalok a jogosan tiltakozó diákokért és tanárokért, a jobb oktatásért! Bármit is válalszoljon a kormány, minden fronton hangoztatni kell: az oktatás nemzeti ügy és jó oktatás nélkül nem lessz sikeres jövője Magyaroszágnak! (sic!)”
Az egy dolog, hogy az MSZP oktatási szakterületének „professzora” két mondatban három helyesírási hibát ejtett. A betűtévesztéseket nem számítva azonban ott éktelenkedik az a durva helyesírási hiba is, amely a LESSZ szót két „s”-sel volt kedves rögzíteni. Később javította ugyan, de az internet nem felejt.

Kunhalmiról nem most derül ki először, hogy nehezére esett a magyar nyelv szabályainak helyes alkalmazása. Bangóné Borbély Ildikóval 2019 februárjában olyan nagybetűs plakáttal demonstrált a Képviselői Irodaházban, amelyre a következő mondat volt nyomtatva:
„Képviselőkben folytani a szót illendő?” Természetesen a fojtani igét nem pontos „j”-vel nyomtatták a papírra, hanem „ly”. Utána ugyan töredelmesen bevallotta, hogy hibázott, ami – emberek vagyunk – mindenkivel előfordul. Egyszer. De a mostani alkalom arra világít rá, hogy Kunhalminak valóban nincsenek helyén a magyar nyelvhez fűződő ismeretei. Azt most hagyjuk, hogy már akkor az MSZP oktatáspolitikusaként ténykedett, amikor a diplomáját azért nem kaphatta kézhez, mert nem volt meg a nyelvvizsgája.

A jelek arra utalnak, hogy így működik a szocialistáknál a szakértelem érvényesítése a politikai munkában.

De hogy a szomszéd várban, a Demokratikus Koalíciónál sincs ez nagyon másképp, arra szintén ma derült fény a Kunhalminak szóló Rétvári Bence-válaszból. E szerint a DK árnyékkormányának oktatási minisztere, Barkóczi Balázs tud ugyan helyesen írni, legalábbis az ellenkezője még nem derült ki. Az viszont igen, hogy – most figyeljenek – „jogerősen elítélték csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság és magánlaksértés miatt”.
Ilyen emberekre bízná a baloldal az oktatást és a nevelést. Az egyik nem tud helyesen írni, a másik pedig uralkodni magán.

S ez a baloldal veri az asztalt a pedagógusok további béremelése és az oktatás minőségének javítása érdekében, s szemrehányást tesz a kormánynak, amiért uniós forrásból is akar hozzátenni a tanárok fizetéséhez.

Ez annak fényében különösen bájos, hogy a rendszerváltoztatás után a gyurcsányista MSZP volt az egyetlen kormány, amely nem hogy emelte, hanem 8 százalékkal csökkentette a pedagógusok bérét.

S ugyanez a gyurcsányista baloldal mondott nemet legutóbb arra, hogy a kormány az uniós forrásokból támogassa a pedagógusok fizetésemelését. Kunhalmi Ágnes például tartózkodott a szavazástól, ami a „nem” vokssal egyenértékű. Ha ugyanis mindenki tartózkodik, akkor nem lehet elfogadni a jogszabályt.

De sztrájkolni, az embereket hergelni a kormány ellen, abban segítenek a pedagógusoknak. Persze, náluk már ez sem lehet teljesen önzetlen dolog. Kérdés ugyanis, hogy ez esetben ki segít kinek? Látható ugyanis, hogy nem a tanárok akarnak rátelepedni a politikusok tiltakozási akcióira, hanem fordítva. A politikusok a tanárokéra. Ahogy Rétvári Bence mondta: „Az önök gyűléseire nem jön a tömeg, ezért önök mennek oda, ahol a tömeg van.”

Nem árt, ha Kunhalmi is megjegyzi: a magyarokat nem lehet az elefántokhoz hasonlítani. A magyarok ugyanis nem felejtenek. Azért tart a baloldal népszerűtlenségben olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehet.