„Fiatalságod lehetőség, de nem politikai teljesítmény. Múltad nem belépő a holnapba. Most nem lehet két ellenzék.”
– írta Gyurcsány. Tetszik érteni? Vagyis kuss, csönd! Térdre, imára!

Egyébként november 13. a kedvesség világnapja. Ezen jó tulajdonság megünneplését a japán Apró Kedvesség Mozgalom kezdeményezte. Ebből is látszik, micsoda különbség van a japán és a magyar Apró között, ha nagy betűvel kezdjük a szót. Gyurcsány pont úgy kedves a politikai vezető szerepét veszélyeztető pártokkal, ahogy Klárika nagyapja, Apró Antal az '56-os magyar szabadságharcosokkal.

Persze, van is oka, hogy fújjon rájuk. Emlékeznek? Fekete-Győr például azt mondta:
„Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.”
Később Gyurcsány nélküli DK-ról beszél: „Kérdés: Van DK Gyurcsány nélkül? Fekete-Győr: Lennie kell. Sok DK-st is biztosan zavar, hogy a DK egy one man show.” A Momentum londoni politikusa, Csillag Tamás pedig a minap így fogalmazott: „Egyet kell értsek azokkal, akik szerint Gyurcsány tehertétel az ellenzék számára”. Szerinte Gyurcsány egy szűk, a DK-val szimpatizáló réteget leszámítva széles körben, teljesen elutasított politikus. „Számomra érthetetlen, hogy ezt ő miért nem látja be, miért nem képes elszakadni a közélettől. Írhatna könyveket, csinálhatna civil szervezetet, még egy főzős YouTube-csatornával is jobban járnánk.”

Szóval, ahogy mondtam, Gyurcsánynak van oka duzzogni. Mostanra aztán be is telt a pohár – ne firtassuk, hogy mivel – amikor kijelentette:
„A 2026-ig terjedő időszakban vagy a Demokratikus Koalíció tudja hatékony erővé szervezni az ellenzéket, vagy senki.” Rövidebben szólva: „Így, vagy sehogy.”

Persze, a Böszmét képmutatása most sem hagyja el. Odasuhint egyet – szintén név nélkül – a Mi Hazánk Mozgalomnak is. „Az Orbánnal szemben fennálló ellenzéki világ egy része, nácirokon politikát folytat. Ők a Fidesz hard. A kormány náci altagozata. Ők ellenfelek.”

Az a Gyurcsány mondja ezt, aki a kormányváltás reményében szövetséget kötött az igazi antiszemita, náci párttal, a Jobbikkal, hogy – Heller Ágnes, Isten nyugosztalja, jóváhagyásával – akár még ilyen áron is megszerezhesse a hatalmat. Olyan embert is támogatott, aki például tetűcsúszdázott, judapestezett. Mi több: Gyurcsány és Jakab neve közös listán szerepelt. S most azzal gyalázza a kormányt, hogy a Mi Hazánk a kormány náci tagozata. Egymáshoz pedig semmi közük. A Mi Hazánk is önállóan jutott be a parlamentben, a választói akaratnak megfelelően. Nem kézen fogva, egymással ölelkezve, mint Gyurcsány a Jobbikkal.

De visszatérve a Böszme és a Momentum viszonyára voltaképpen megállapítható, hogy akiknek ilyen barátai vannak, azoknak ellenségekre már nincs is szükségük. A jobboldalról szemlélve bízhatunk abban, hogy a 2026-ig tartó felkészülési időszakban még sok látványos, szórakoztató csörtét tekinthetünk majd meg a felek között.

Helyette persze gondolkodhatnának valami pozitív, vonzó üzenetben is a magyarok számára, de erre csak a klasszikus vicc jut az ember eszébe:
„Lenin: – Elvtársak, ami nem megy, azt ne erőltessük! Sztálin: – De azért csak próbáljuk meg…”

Ne felejtsük el, ma van a kedvesség világnapja. Ez a továbbra is tartósnak ígérkező baloldali bolhacirkusz mi más lenne a józan magyaroknak, mint igazi kedveskedés. Zene a füleknek.