Miután a magyar kormány minden brüsszeli igényt kielégítő megállapodási javaslatot tett le az asztalra, amelyről már a Bizottság illetékesei is elismerően nyilatkoztak, a DK-s, szoci, momentumos különítmény új irányt szabott a támadásainak. Már nem is a magyar kormányt támadja, hanem a Bizottságot akarja arra kényszeríteni, hogy ne állapodjon meg Magyarországgal. Érvei persze nincsenek, egyszerűen leszólják azt a 17 pontot, amelynek teljesítését éppen az Európai Bizottság kért Magyarországtól. Felvizezésről, a vállalások kijátszásáról beszélnek. Úgy kritizálják a megállapodás-közeli helyzetet, hogy nem voltak ott a tárgyaláson, nincsenek pontos információik a tényekről. Igaz, őket ez sosem érdekelte, mert a jogállamisági vitát is politikai, ideológiai kifogások mentén, erőből húzzák már közel egy évtizede anélkül, hogy bármiféle eredményt értek volna el.

Most állnak legközelebb áhított céljukhoz, hogy áskálódásuk révén Magyarország elveszítse a neki járó tízmilliárdokat. Ez volna számukra a siker. Arra hajtanak, hogy a magyarok ne kapják meg a nekik járó pénzeket. Hogy ne lehessen rendezni például a pedagógusok bérét, amit szemforgató módon hangosan követeltek, tiltakozások sorát szervezve, szerveztetve meg politikai szövetségeseikkel, a külföldi pénzekből is működő szakszervezetekkel, civil szervezetekkel, s amihez nem átallják eszközként felhasználni a gyerekeket is, akiket éppenséggel tanítani kéne. Dobrevék annak örülnének, hogy a pénzhiány miatt megbénulna az ország, amihez az uniós szankciós politika, amit szintén ezerrel támogatnak, szervesen hozzájárul. Pedig ők is tudják, orosz kőolaj és gáz nélkül napok alatt térdre rogy a magyar gazdaság. Nekik azonban fontosabb saját hatalmuk aljas módon való kierőszakolása, mint a magyarok életkörülményeinek fenntartása. Nem számolnak a gyárak, üzemek bezárásával, a munkanélküliség egekbe emelkedésével, a tovább növekvő inflációval.

Nekik ez nem érdekes. Nekik csak Orbán feje fontos.

Az a helyzet azonban, hogy a magyaroknak is az. Mert pontosan tudják, hogy addig van jobb világ Magyarországon, amíg Orbán Viktor a kormányfő.

Persze, itthon is lőnek a gyurcsányisták, ahogy a csövön kifér. A már éppen hogy csak létező MSZP embere, Harangozó Tamás tegnap a Mai téma című ATV műsorban kétségbe vonta a szankció indokolatlanságát, s azt bírálta, hogy hazánk egyenesen kiáll az Európának súlyos gazdasági károkat okozó uniós büntető intézkedések ellen. Mindez történik – mondja Harangozó – „abban az országban, ahol éppen közpénzből bombák vannak kint az utcán óriásplakátokon és rá van írva, hogy Brüsszel. Nem tudom, érzékelik-e: tárgyalunk az Európai Bizottsággal, hogy add oda a pénzt, és közben rugdosgatjuk – ez már nem a bokája – hanem konkrétan a fejét. És mutatjuk a saját állampolgárainknak, hogy ők micsoda gazemberek.”

Hát nem azok, kedves olvasó?

Az itthoni elvtársi gazemberségnek különös foka, hogy a magyar képviselők vetették föl a magyar ügyet a Európai Parlament hétfői plenáris ülése napirendjére, megelőzve az Európai Bizottság értékelését a magyar vállalások teljesítéséről. Hölvényi György, KDNP-s EP képviselő elképesztőnek nevezve azt, hogy amikor még nincs mit értékelni, akkor megpróbálják a megállapodás létrejöttét megakadályozni. Hölvényi hozzátette: „...hogy lehet az, hogy egy háborús, egy Covid utáni helyzetben egy országnak járó pénzt – nem adomány – járó pénzt egy magyar ember meg akarja akadályozni. Lehet kritizálni, lehet feltételeket szabni, de kérni a Bizottságot arra aktívan, hogy akadályozza meg ezeknek a pénzeknek a kifizetését, nem feltételeket szabva már, ez minden képzeletet felülmúl. Ez elkeserítő, szomorú.”

Még szerencse, hogy a magyarokat ez az alja gyurcsányista banda már nem tudja meglepni.