Donáth Anna az Indexnek adott interjút, ami újabb láncszem az április harmadika óta tartó momentumos mítoszépítés sorában.

Az összefogás győzelmének végsőkig hajszolt illúziója április 3-ával végleg összetört. Az összefogás tagjai pedig még aznap este bizonyították is, hogy nem tudnak együttműködni. (Bár egy hatpárti koalíciós kormány hatékony működése már a választás előtt is mese volt habbal.)

A vereség hosszú csöndet eredményezett, majd az ellenzék egy része tovább indult az O1G vonalon.

Donáth Anna viszont más úton indult el. Ha az összefogás mítosza nem vált valósággá, akkor valami más vezérelv kell. Ez a baloldal megújulásának mítosza, mely nem újkeletű, de az összefogás pszichózisa végletesen háttérbe szorította.

A baloldal megújulásának 2010 utáni kísérletére az MSZP-n belül került sor. Mesterházy Attila csúfosan bele is sült.

Az évek során megerősödő Demokratikus Koalíció pedig be bizonyította, hogy azon a térfélen egy uralkodó létezik.
(Végül az összefogásnak is Gyurcsány és pártja lett az egyetlen nyertese, hisz a vereséget elvitte helyettük MZP.)

A politikába 2017-ben frissen belépő momentumosok eleinte nagy bátran neki is ugrottak Gyurcsánynak, mondván, hogy majd most ők generációváltást hoznak. (Az tehát, amit Donáth Anna most szeretne, már itt tetten érhető volt egyszer, csak nem ezt választották.) Gyorsan kiderült, hogy se önálló gondolataik nincsenek, nem értik, hogy mi a Budapesten kívüli politizálás (ezt a mai napig nem sikerült megérteniük, hiszen az indexes interjúban Donáth Anna az érdektelenségbe fulladt KATA tüntetések vidéki eseményeire hivatkozott, mint vidéki politizálásra), nem tudnak karakteres, felkészült politikusokat kiállítani. 2022-re pedig valahogy csak egy listára kerültek a DK-val.

Ezek után az ember azt mondhatja, hogy a Kutyapárt annyival jobb náluk, hogy nyíltan kimondják, hogy ők egy viccpárt.

Donáth Anna publicisztikáival, videóival, nyilatkozatival megpróbálja felmelegíteni azt a megújulási mítoszt, amit lényegében a Momentum egész politikai közössége lehúzott a WC-n. Most egy nagyon hosszú és kemény munkát vizionál a sikerhez vezető úton.

Nem tudni viszont, hogy létezik-e olyan hosszú út, amin a Momentum politikusai legalább a minimális szinten kompetenssé válhatnának az ország vezetésére. Egyes politikusaiknál indulhatna az iskolapadtól és az biz' innen nézve tényleg jó sok idő. Az eddigi renoméjuk után még az is kéne, hogy jöjjön valami nagy össztársadalmi felejtés, ami után tiszta lappal lehet indulni. A valóságban viszont sok dolog van, aminek egyszer lehet nekifutni. A Gyurcsánnyal való együttműködés pedig egy olyan böszmeség, amit nem lehet lemosni.

Van viszont egy olyan dolog, ami a Momentumot eleve idegenné teszi itthon, ez pedig a liberális értékrend és az összes nyugati kulturális divathullám gyenge majmolása. Ehhez maximum néhány nagyvárosban találni közönséget. A Momentum így már az indulással a 22-es csapdájába zárta magát, amit csak az oldana fel, ha az egész magyar társadalom hirtelen (értsd: még a mostaniak életében) magáévá tenné a számára egyénként kultúraidegen nyugati mainstreamet. Erre apellálni viszont még a streaming szolgáltatók agymosásának világában sem túl bölcs dolog. (Ez sem új egyébként, az SZDSZ, bár az MSZP hátán egyszer megszerezte a hatalmat, de ugyanúgy idegen volt szélesebb közönség számára.)

Mindenesetre a hosszú úton első lépésnek nem lenne hülyeség hazahívni Cseh Katkát, mert nem néz ki jól, hogy válság idején is az uniós források esetleges megvonásához asszisztálnak.