MTI/Koszticsák Szilárd

De nem, a momentumos képviselő az örömtől megrészegült hangulatban tette közhírré: a „koronavírus okozta válságra adott válaszok” kategóriában lett az év legjobbja. Alighanem öldöklő küzdelem folyt a díjért, ám a mi Katalinunk jól osztotta be az erejét és a finisben egy – vagy annál azért több? – hajszálnyival megelőzte riválisait. Azaz nem mellbedobással nyert, inkább annak köszönhető a siker, hogy – mint illő szerénységgel megjegyzi posztjában –: „ A járvány megjelenésekor önkéntes orvosként dolgoztam egy budapesti kórház sürgősségi osztályán, EP-képviselőként pedig az elsők között támogattam, hogy létrejöjjön a koronavírus utáni helyreállítási alap. Illetve az első, nevemet viselő EP-s jelentés is a városok előtt álló kihívásokról szól a koronavírus utáni időszakban.”

Kár, hogy innen, a messzi Budapestről nem igazán látjuk Cseh Katalin brüsszeli buzgólkodását. Kétségtelen, időt, pénzt és fáradtságot nem ismerve, apait-anyait belead, ha a magyar kormány nyílt vagy rejtett ekézéséről van szó. Simán, a balos képviselők ujjongása közepette, közfelkiáltással elnyerhetett volna a „Hogyan mószeroljuk be hazánkat az EP-ben?” kategóriában egy Guy Verhofstadt által adományozott aranymedált. A közösségi média népe azonban kissé fésületlen stílusban reagált Cseh Katalin emberi és képviselői nagyságát elismerni hivatott öntömjénezésre. A dicsérő szavak sormintáját meg-megtöri néhány, a fennkölt ünnepi hangulatot elrontani igyekvő bejegyzés. Ezektől természetesen elhatárolódunk. Éljen Cseh Katalin és az EP örök és megbonthatatlan barátsága!

Ha továbbra is ilyen elhivatottsággal szapulja a magyar kormányt, akkor szinte máris a nyakában érezheti a Sargentini, Delbos-Corfield tandem által alapított Nagy Jogállamisági Érdemrendet – a vörös szalagokkal és csillagokkal. Sőt, karnyújtásnyi közelségbe kerül hozzá a Cseh Katalin-díj is.

Mert megérdemli.