A bántalmazás és annak formái az utóbbi években a tabu kategóriájából átkerültek a mainstream témák közé: ez azt is jelenti, hogy az ingerküszöb egyre nő, de azt is, hogy a téma, az ügy már egyre kevésbé ismeretlen, ez pedig adott esetben életmentő is lehet. Persze ismerni valamit, esetleg beszélni róla nem jelenti azt, hogy az adott ember fel is ismeri a jelenséget, esetleg a felismerés után tudja is, hogy mit kell tennie, ezen pedig nem segít az az aknamunka, amit a baloldali sajtó meglepően összehangoltan végez.

Amikor valaki ellenszenvet érez valami iránt, akkor őt könnyű meggyőzni arról, hogy az utálatának tárgyáról negatív, minősítő, rossz színben feltüntető „híreket” közlő valójában nem is rosszindulatú vagy hangulatkeltő, hanem „ő csak az igazságot mondja el”. Ezt az olcsó trükköt használja a baloldali média, az objektív, tényszerűen hírközlő álcába bújva, miközben a legtöbbször csak csúsztat, túloz, sarkít, részinformációkat közöl vagy éppen a bántalmazó szerepébe bújik. Utóbbi esetben pedig könnyű dolga van: pontosan tudják, hogy a kevesebb több, a kommentszekció majd úgyis elvégzi a piszkos munkát – elég egy picit megpiszkálni őket, megnyomni a triggerpontokat egy címmel és már ömlik is a gyűlölet. A nyári vagy épp az ünnepek körüli uborkaszezonban pedig különösen jól jönnek az ilyen „hírek”:

Középsúlyosan érdektelen hírek, amik kizárólag szelepfunkciót látnak el: ezen keresztül bárki kiadhatja a benne tobzódó frusztrációt, gyűlölködhet, mocskolódhat, fenyegetőzhet, gúnyolhat, majd feltarthatja a kezét: ez a szólásszabadság és különben is, „Ő csak őszinte volt.” Nem, ez nem szólásszabadság vagy őszinteség, ez online bántalmazás, a baloldali média pedig minimum cinkos ebben – hiszen pontosan tudják, mit tesznek, pontosan tudják, hogy ez nem „csak egy kis színes cikk” és pontosan tudják, mi következik belőle. Nevetség tárgyává tétel, megszégyenítés, csúfolás, leereszkedő viselkedés, jelentéktelenítés, gúnyos becenevek: ezek mind az érzelmi bántalmazás eszköztárához tartoznak, ahogy a jobboldalhoz bármilyen szálon kötődők mint áldozatok és a baloldal mint elkövetők mindennapjaihoz is. A felmentés pedig azonnali és unalomig ismételt: Aki közszereplő, az tudja, hogy ez ezzel jár és többet is kell tűrnie – ez pedig a csúsztatással vegyes áldozathibáztatás egyik tökéletes példája.

Az időszakosan jóemberkedő baloldali, liberális csoportok, celebek és influenszerek egy fotókampány vagy Instagram-poszt erejéig kiállnak az ügyért, máskor meg ugyanolyan primitív módon bántalmazzák a velük egyet nem értőket, mint a bérkommentelők. Kisajátítják maguknak az érzékenyítés jogát, miközben minden alkalmat megragadnak, hogy megmutassák: ők állnak a morális piedesztál legmagasabb fokán, ahonnan rámutathatnak arra, aki nem úgy fogad el, ahogy az ő mércéjük szerint kell. Az érzékenységük az elnyomásra, bántásra, igazságtalanságokra óriási – egészen addig, amíg az áldozat a saját politikai táborukhoz tartozik és a nekik megfelelő szólamokat mondja. A baloldal megkérdőjelezhetetlennek gondolja a maga igazát, a morál legfelsőbb szintjein pedig ők maguk állnak, ezzel mindent igazolni tudnak és felmenthetik magukat az alól, hogy bántalmaznak valakit. Sőt, nemcsak felmenthetik magukat: mivel „igazuk van”, ez meg is követeli, hogy bántalmazzanak valakit.

200 éve született Petőfi Sándor, ezért 2023-ban a Petőfi 200 emlékév programsorozatának keretein belül rengeteg kulturális program, tematikus rendezvény várja az érdeklődőket különböző helyszíneken.

Az események nemcsak a költő irodalmi munkásságát, de politikai szerepvállalását is bemutatják. Most pénteken például a Loyal Apple’s Club lép fel vendégelőadókkal, köztük Tóth Gabival, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A belépés ingyenes.