Gyurcsány Ferenc pártja hosszú hónapok készülődése után szeptember 16-án bejelentette, hogy árnyékkormányt alakítottak, melynek élén a bukott miniszterelnök felesége áll. Ennek a lépésnek két fontos üzenete van: Egyrészt a háború okozta válság nyomán ki akarják csavarni a hatalmat a nemzeti kormány kezéből, másrészt a politikai tér baloldali felén Gyurcsány ki akarja teljesíteni hegemón szerepét. Választói felhatalmazás híján az előbbi valószínűleg az egykori kormányfő lázálma marad, utóbbi azonban jóval több pusztába kiáltott szónál.

A Demokratikus Koalíció működése a kezdetek óta arról árulkodik, hogy rendelkeznek a többi baloldali párt leuralásához szükséges képességgel és eszközökkel, relatív erejük növekedésével pedig ezeket az eszközöket egyre hatékonyabban tudják használni. Tehát amellett, hogy Gyurcsányék országos hatalmi célokkal rendelkeznek és az árnyékkormány tematizációs eszköz, egyben gyakorlati keretrendszerként is szolgál a baloldalon mutatkozó DK-s dominancia megerősítéséhez és az egykori, oldalon belüli versenytársak beolvasztásához.

MTI/Mohai Balázs

Kommunikációja szerint a DK összefogás helyett most saját magára koncentrál, ami a közösen elért súlyos választási vereséget követően természetes is lenne minden baloldali szereplő részéről. Esetükben azonban nem befelé fordulásról, az elvi tanulságok levonásáról, vagy ilyen-olyan átszervezésekről van szó, hanem éles és egyértelmű letámadásról. Molnár Csaba, az árnyékkormány második embere az árnyékminiszterek bemutatását követő háttérbeszélgetésen jelezte, hogy az előválasztás eszközével a jövőben nem kívánnak élni. Az egyoldalú kijelentés egyértelművé teszi, hogy

Ennek természetesen vannak ellenérdekeltjei, akiket elsősorban a többi baloldali párt vezetői között kell keresnünk. Nem csoda, hogy a részükről elutasító hangokat hallhatunk Gyurcsányék árnyékkormánya kapcsán. A momentumos Gelencsér Ferenc pl. az ellenzéki egység megbontásával vádolta a Demokratikus Koalíciót, a szocialista Kunhalmi Ágnes szerint pedig a baloldalnak nem strukturális, hanem tartalmi kérdésekről kéne beszélnie. A bírálatok ugyanakkor nem cáfolják, hanem éppen alátámasztják azt a megállapítást, hogy a baloldal egyre egyértelműbb vezetője Gyurcsány Ferenc.

Ezt nem nehéz belátni, ha röviden áttekintjük, milyen helyzetben vannak ezek a pártok. Az LMP-vel és Karácsony Gergely pártjával kapcsolatban nem újdonság, hogy önállóan képtelenek lennének összeszedni az Országgyűlésbe való bejutáshoz szükséges szavazatmennyiséget. Ehhez a csoporthoz csatlakozott mára az MSZP is. A Nézőpont intézet legutóbbi felmérése a szebb napokat látott kommunista utódpárt kapcsán is csupán egyszázalékos támogatottságot mutatott. Márki-Zay Péter jelenleg még nem is rendelkezik párttal, és nehéz elképzelni, hogy ha létre is hozza alakulatát, komoly támogatottságot tudna felépíteni 2024-ig. A tavaszi választás eredménye nyilvánvalóvá tette, hogy új választókat képtelen volt az ellenzék mellé állítani, tehát várhatóan ezt követően is csak a meglévő bázisból tud lecsípni egy kis részt. A Jobbik és a Momentum az említett kutatás adatai alapján ugyan valamivel jobban áll (három, illetve öt százalékos várható szavazati arány a magyar választók körében), de a választás óta mindkét párt működése negatív dinamikát vetít előre. A Jobbik szakítása korábbi elnökével még ma is hangos vitával jár, nem beszélve arról, hogy Jakab Péter igyekszik szervezetileg és támogatottság tekintetében is minél nagyobb szeletet kiszakítani volt pártjából. A Momentum valamelyest több erővel rendelkezik, de új elnöke, Gelencsér Ferenc talán még az előválasztáson csúfosan megbukott Fekete-Győr Andrásnál is képes gyengébb teljesítményt nyújtani.

MTI/Koszticsák Szilárd

Miközben a többi párt részint a végelgyengülés jeleit mutatja, illetve ebbe az irányba halad, a DK egyértelműen jelezte, hogy kész kihasználni relatív erőfölényét. A pártrendszer egészét nézve természetesen a Gyurcsány-párt is csupán némi jóindulattal nevezhető közepes pártnak, de a közvélemény-kutatások szerint egyértelműnek tűnik, hogy egy esetleges parlamenti választáson önállóan is át tudnák lépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Bázisuk stabil, működésük dinamikus és szervezett.

Mindez már önmagában is nehéz helyzetbe hozza a legkisebb támogatottsággal rendelkező pártokat. Ha mennek tovább egyedül, szinte biztosan végük. Belső problémáikat és mutatott politikai teljesítményüket figyelve sok esélyük nincs, ezt pedig a 2024-es európai parlamenti választás, melyen az eddigi kommunikáció szerint külön-külön méretik meg magukat, végleg igazolhatja. A szűkebb körű összefogás lehetősége (pl. az LMP és a Párbeszéd újraegyesítése szóba került az elmúlt hónapokban), önmagában még szintén nem garancia a túlélésre. A harmadik eshetőség a teljes kapituláció, vagyis a szervezeti szintű beállás az árnyékkormány mögé, amitől – mint láttuk – eddig elzárkóztak.

A halálsoron álló pártok esetében azonban a személyes politikai karrier megtartásának szerepét nem lehet túlhangsúlyozni. A DK már régóta ennek az ígéretét használja fegyverként a baloldal belső erőviszonyainak átalakítása során. Nem teljes szervezeteket olvasztanak be, hanem egyenként választanak le politikusokat, illetve mindenféle hatalmi ügyeskedéssel megszereznek önkormányzati, vagy más hivatalos pozíciókat. Emlékezetes, hogy pl. a 2019-es önkormányzati választás után néhány hónappal két MSZP-s budapesti kerületi polgármester egyszerűen átigazolt Gyurcsány pártjába. Újpest momentumos polgármestere nemrég jelezte, hogy a következő választáson nem indul. A jelölt hogy, hogy nem a DK-s alpolgármester lesz. Az árnyékkormány mezőgazdasági minisztere maga is egy Momentumból átcsábított politikus, aki már a DK tagjaként indult az országgyűlési választáson. Gyurcsányék a mostanában zajló időközi önkormányzati választások jelöltállításánál is megpróbálták felrúgni a korábbi megállapodásokat, hogy pozíciókat zsákmányolhassanak. Ahol egy zsebkendőnyi politikai űr támad, ők felbukkannak.

Az árnyékkormány létrehozása ezt a folyamatot gyorsíthatja fel. Dobrev Klára egy televíziós műsorban nyíltan elmondta, hogy más baloldali pártok politikusainak is tettek ajánlatot az árnyékkormányban való részvételre, ami egyértelmű üzenet. Ráadásul ez nem csupán azoknak a konkrét személyeknek szól, akiket megkerestek, hanem minden ellenzéki politikusnak: a DK várja őket a soraiba. A szalámi-taktika alkalmazását az árnyék-miniszterelnök lényegében deklarálta azzal, hogy nem felejtette el megjegyezni: sokakat a pártjuk tiltott el az árnyékkormánytól. Egy eredményről még ennek ellenére is beszámolt, Szitka Pétert, Kazincbarcika szocialista polgármesterét főtanácsadóként tudhatják a soraikban. Ne csodálkozzunk, ha a városvezető a közeljövőben Gyurcsányék pártjának is tagja lesz.

A szerző Zila János, az Alapjogokért Központ elemzője