Egy dolog miatt azonban nem árt komolyan venni. Tudjuk jól, csak Európában a háború kitörése óta – választások nélkül – megdőlt a brit, az olasz, a bolgár meg az észt kormány. És akkor még nincs is itt a tél, amikor az Unió elhibázott háborús szankcióinak következtében máris fogytán az energia. Az áram-, a gáz-, az üzemanyagárak a környezetünkben az egekben. S ha néhány hónap múlva kihűlnek a lakások, nem biztos, hogy mosolyogva reagálnak rá a volt szovjet megszállást jelentő, Jaltát megúszó nyugati államok polgárai, amelyeket nem dobtak oda Sztálinnak, s ezért a német szférában megszokhatták a jólétet. Aminek most vége szakadni látszik, s a bukott kormányok sora egykettőre hosszabbra nyúlhat.

Abban bízik Gyurcsány, hogy Magyarország is bekerül ebbe a sorba. S ha már ő képtelen volt arra, hogy négyszer egymás után választásokon legyőzze Orbán Viktort, akkor jöjjön az új központi akarat, a neomarxista Európai Egyesült Államok víziójának megvalósulásában. Csurka szavaival „kimentek a tankok, visszajöttek a bankok” és egy új birodalom központosított hatalmát akarják a nemzetállamok nyakára ültetni. Beeresztve a hagyományainkra, életmódunkra veszedelmes migránsokat, s Kelet-Közép-Európával az európaiságnak mondott mákonnyal próbálják elhitetni, hogy ez az igazi demokrácia, ez az igazi függetlenség és szabadság. Gyurcsányt pedig díszpintyként odaültetnék a kormányrúdhoz. Csinálnia úgysem kell semmi érdemit, a valódi akaratot Moszkva helyett úgyis Brüsszelből telefonálnák meg neki.

Ezért gúnyolódik bejegyzéseiben Orbánon, ezért próbálja a magyarok előtt nevetségessé tenni azt a kormányfőt, akinek a Böszme által való bírálata jól láthatóan teljességgel kontraproduktív. Mennél inkább köszörüli rajta a nyelvét, annál több magyar támogatja a politikáját.

Hiszen tudják, míg Gyurcsány csak locsog, addig Orbán Viktor – egyedül Európában – a kormány erejéhez mérten valóban megvédi az embereket a háború okozta gazdasági nehézségek szélsőséges hatásaitól.

Gyurcsánynak ezen van képe gúnyolódni, aki hagyományosan rezsiellenes politikáját hátrahagyva most hirtelen a rezsicsökkentés bajnokává léptette elő magát. Most, amikor a milliók által támogatott orbáni állam gazdaságvédelmi képességeit is csak a konzervatív politikai akarat segítségével, verejtékezve képes kifejteni, akkor Ferenc tisztességről kezd el beszélni. Hogy az ég nem szakad rá! Azt mondja:
„Kenyér helyett ideológia? (…) A kenyér, tisztességes elvek nélkül csupán politikai prostitúció. (…) Az elvek pedig önmagukban, ha nincs hozzá kenyér, akkor a hatalom üres és hazug önigazolási kísérletei. Ami persze a végén elbukik.”

Mondhatnánk, hogy Gyurcsány téved. De tudjuk jól, hogy nem téved. A tévedésben ugyanis benne van a szándékosság hiányának lehetősége is. Ő viszont szándékosan és rosszindulatúan azt állítja, félrevezetve a magyarokat, hogy a nemzeti, keresztény ideológia elvei vezetnek oda, hogy végül ne legyen hozzá kenyér, s elbukik a kormány.

A magyar társadalom 12 éven át jól működött. Ennek csalhatatlan bizonyítéka az emberek egybehangzó akarata. A gyurcsányi szuronyos ideológiát viszont fél évszázadon át nyögtük. Alig tudtunk megszabadulni tőle.

Ezt a az ideológiát akarja Ferenc visszahozni, ezt akarja tisztességesnek beállítani.

Tessék mondani: mi a valódi politikai prostitúció, ha nem ez?