Rettenetes tapasztalni azt a megosztottságot, amit az oltakozás tekintetében a mai napig érzékelni lehet a politika szereplői között. A kormány nem győzi nyitni a különböző lehetőségeket, hogy minél egyszerűbben hozzá lehessen férni az ingyenes oltáshoz. Az ellenzék pedig továbbra is játssza a súlyosan elítélendő kettős játékát. Egyik oldalon belemondják a kamerába, hogy náluk személy szerint nincs nagyobb támogatója az oltásnak, ám amikor a részletekről beszélnek, akkor egymás után mondják, hogy a kormány nem ura az oltási helyzetnek.

Ez a hihetetlen képmutató magatartás arra jó, hogy az érthetetlen módon a mai napig oltásellenes magyarok megerősödjenek hitükben, hogy milyen jól döntöttek, mert szervezetlenség veszi körül az egész oltási folyamatot.

Ha a balos érzelmű Pusztai Erzsébet a képernyőre kerül, akkor csak úgy folyik belőle az utálkozás, hogy nem tesztel a kormány, amikor ő tudja a legjobban, hogy a teszt az oltáshoz képest semmit nem ér. Tegnap Orbán Viktor is felvilágosította a szocialista Haragozó Tamást a parlamentben, hogy „a PCR-teszt semmin nem segít, csak az oltás segít”. Azzal is a kormányt támadták, hogy teszteket semmisítettek meg, amivel szintén a kormány elleni hergelés volt a céljuk, ugyanakkor az oltásellenes gondolkodást is izmosítva vele. Azt persze nem tették hozzá, hogy a lejárt szavatosságú tesztek hiánya miatt senkit semmilyen hátrány nem ért, mert mindenki számára volt belőlük elegendő. Orbán Viktor ki is emelte: „Jó lenne olyan készletgazdálkodást kialakítani, amikor nem kell megsemmisíteni semmit, de ilyen nagy számok esetén ez lehetetlen.” Ha a baloldalban lenne egy csöpp emberség, akkor ezt belekalkulálná a politikájába, s nem lenne fontosabb neki a hatalom megszerzése iránti vágy szolgálata, mint az emberek életének védelme olyan áron is, hogy a járvány elleni védekezés terén elássa a csatabárdot. Ha így tettek volna, talán még Kóbor János is élne.

Tegnap az ATV-ben László Imre DK-s egészségpolitikus játszotta el az elkötelezett oltáspártit, miközben amiatt bírálta a kormányt, hogy az orosz vakcinák esetleg lejártak, ezért nem lehet azokat használni. Azt sem tudta biztosan, hogy így van-e. Bár nem hallott egyetlen háziorvosi praxisról vagy oltópontról sem, ahol ne lehetne választani az oltóanyagok közül, neki jobban esett egy bizonytalan információval hergelni, mint az oltás terén teljes mellszélességgel kiállni az emberek egészségét minden erővel megvédeni akaró kormány mellett. Ez számukra sajnos Gyurcsányostól, Márki-Zayostól nyilvánvalóan elképzelhetetlen.

Újbuda polgármestere ott verte a stúdió asztalát, hogy mégiscsak disznóság, hogy a politika dönt szakmai kérdésekben. Mert szerinte a politikának az a dolga, hogy kiszolgálja a szakmát. Miközben pontosan tudja, ez most így működik. Azt operatív törzsben tudósok, orvosok döntenek járványügyi kérdésekben, nem a politika. A politika csak végrehajtja, amit Magyarországnak az operatív törzsben dolgozó legfelkészültebb szakemberei eldöntenek. Nem Szijjártó Péter dönt arról, hogy megvegyék-e ezt vagy azt a vakcinát, hanem ha megszületett a döntés az adott oltóanyagról, akkor a külgazdasági miniszter lebonyolítja a vásárlást.

Azért állunk viszonylag jól a járvány elleni küzdelemben, mert krízishelyzetben – nemzetközi példák igazolják – csak az erős központi irányításnak van helye, semmi másnak. És sokkal jobban is állhatnánk, ha az ellenzék tiszta szívvel támogatná ezt a munkát, nem ilyen kétlelkűen, gáncsoskodásokkal fűszerezve. Az egészségügyi összefogás az oltatlanok felelősségérzetét is erősítené, védettebbé téve az egész társadalmat.

Ez azonban Gyurcsányéknak soha nem volt érdekük, és valószínűsíthetően nem is lesz.