Az ember hajlamos azt gondolni, hogy amikor a többséggel van, akkor nem kell forradalmat kirobbantania, hiszen a józan ész mindig győz. Ehhez képest azonban nekünk folyamatosan harcolunk kell az igazunkért, még akkor is, ha valóban azok vannak többen, akik normálisan gondolkodnak.

Négyévente meg kell védenünk mindent, amit a nagy többség által felhatalmazott kormány elért és adott mindenkinek – még azoknak is, akik amúgy habzó szájjal szidják. A mi forradalmunk a nyugalom és a normalitás küzdelme az izgága idióták – másként a „sehonnai bitang emberek”, mint például Márki-Zay Péter, Gyurcsány Ferenc és b. neje, Jakab Péter továbbá Fekete-Győr András – ellen.

A forradalom általában támadás valami ellen. 1848-ban a Habsburgok, 1956-ban a szovjetek voltak az ellenségei a magyarnak és a megdöntésük érdekében kapaszkodott össze a nemzet. Nekünk azonban 2022-ben védekeznünk kell – az ellenünk rontók ellen. A mi forradalmunk most arról szól, hogy el ne vegyék tőlünk azt, ami a miénk. Most mondhatnánk némi pátosszal, hogy a nemzet jövője a tét és talán nem is túlzás ezt állítani, de ne ugorjunk ilyen magasra, maradjunk két lábbal a földön. Mit kell megmentenünk a sehonnai bitangok támadásától? Nézzünk bele a pénztárcánkba.

Ennél egyszerűbben nem lehet összefoglalni, hogy adócsökkentés és -visszatérítés, béremelések, rezsicsökkentés, plusz juttatások a nyugdíjasoknak és még sorolhatnánk. De rugaszkodjunk el az anyagi javaktól. Színházak – soha többet Alföldi-féle Nemzeti Színház! –, filmek és kiállítások olyan sorát lehetne idézni most, amelyekre nemcsak mi magyarok, hanem a világ is felkapta a fejét. Aztán itt van például a várak felújítása, a turistaházak rendbetétele, a múzeumok rekonstrukciója. Sok van, nincs annyi hely, hogy felsoroljuk. De menjünk tovább: utak építése, kórházak, iskolák, közintézmények, hivatalok felújítása. Számtalan ilyet lehetne sorolni az elmúlt évekből. Persze tudjuk: sokkal több mindent kellene felújítani, elrendezni.

Tizenkét év alatt nem lehet eltüntetni sok évtized lemaradását, de jól állunk. És ezeket kell megvédeni április 3-án. Mert, ha jönnek a sehonnai bitangok, akkor mindennek vége. Ezek az emberek – élükön az elkúróssal (Gyurcsány) és a mindenkinek beszólóssal (MZP) – mindent tönkre tennének, mert nem sok eszük van, de azt a keveset sem nagyon tudják használni. Így aztán nekünk ilyen speciális forradalom jutott: védekező, de nem engedhetünk az eredményekből, mert ezek jelentik a jövőnket.