Lendvai és Hajnal egymást túllicitálva próbálták ugyanis gyűlöletük sarát Orbánra fröcskölni, de ezúttal sem jött be nekik.

Lendvai Ildikó például azt igyekezett nyomatékosítani, hogy a baloldal is éppúgy a béke pártján áll, mint a kormány. Tudjuk, hogy nem így van, tudjuk, hogy se szeri, se száma annak a sok baloldali nyilatkozatnak, amelyben fegyvert, lőszert, sőt katonát is szívesen vinnének Ukrajnába, csak hogy belekeverjék Magyarországot a háborúba.

Erre jön Lendvai és azt akarja hangsúlyozni a tévé nyilvánossága előtt, hogy senki nem akarja a háborút, azaz a baloldal is békepárti. Ehelyett azonban mit mond a nagyszerű asszony? Azt, hogy „Senki nem akarja a háború kiterjedését.” Nem azt mondta, amit vélhetően szeretett volna, hogy senki nem akar a baloldalon háborút, hanem azt, hogy a meglévő háború kiterjedését nem akarják. A meglévő háború mérete, a halottak ezrei Lendvai szerint rendben vannak.

A korábbi háborúpárti nyilatkozataikból azonban azt a következtetést lehet levonni, hogy a baloldalon valójában jobban örülnének a magyar életek feláldozásának. Gyurcsány egyenesen úgy fogalmazott: „Pocsék ember leszel, vagy meghalsz.” Tehát ha a magyarok nem mennek harcolni Ukrajnába, ha nem vállalják a halált idegen érdekekért, akkor pocsék emberek lesznek. Gyurcsány mellett emlékezhetnek például arra is, a hogy nagyszerű jobbikos Potocskáné Kőrösi Anita még szelektált is a frontra küldendők között. Annak nem örült volna, ha a két fiát vagy a férjét kiviszik, de szerinte a hivatásos katonák nyugodtan mehetnének, mert ezért kapják a fizetésüket.

Ez a baloldal logikája, ez a magyarsággal való együttérzése. Ők így féltik a magyar életeket.

Aztán ha valakinek azok közül, akiket Orbán küldött ki, meggörbülne a haja szála, ne adj' Isten életét veszti egy magyar katona, akkor lehetne zúdítani rá a forró vizet, hátha még segítene a baloldalnak valamit a kampányban.

Ha valami undorító, önös szemlélet a baloldalon, akkor ez annak a netovábbja.

Hajnal Miklós pedig némán asszisztált Lendvai kijelentéséhez az ATV stúdiójában. Nem javítja ki Lendvait, hogy nem is annyira a háború és annak kiterjedése ellen ágál a baloldal, hanem egyenesen a békét szeretné elérni. Nem! Ő is hozzátesz valami hergelőt, valami liberális sületlenséget arról, hogy hamarosan még élelmiszerhiánnyal is számolni lehet. Szó szerint: „valójában ez a háború (...) élelmiszerválsághoz is vezethet.”

És itt térhetünk vissza a stratégiai nyugalomhoz. Orbán Viktor ugye úgy fogalmazott, hogy
„A kormányzati tapasztalat előnye, hogy tudom, mi az a stratégiai nyugalom: keveset beszélni, akkor viszont pontosan, felelősségteljesen.”

Ezt nem árt egy majdnem diplomás közgazdásznak is a fejélbe vésni.

A magyarok elrémítéseként előrángatott, minden alapot nélkülöző élelmiszerválság emlegetése kapcsán kiderült ugyanis, hogy Orbán Viktor gondolkodásban ezúttal is több lépéssel a baloldal előtt jár. Mondhatni úgy, ahogy egy igazi államférfitől elvárható.

A miniszterelnök ugyanis éppen a hétvégén részletezte a Kossuth rádió Vasárnapi újságjában, hogy milyen előrelátóan intézkedett a kormány, megelőzendő a gabonaválságot, az élelmiszerhiányt. Kijelentette, ha a háború miatt fölmegy az élelmiszer ára, mert például a legnagyobb gabonaexportőr Oroszország és Ukrajna kivitelében fennakadás állna be,
„akkor hirtelen megjelennek majd olyan vevők, akik olyan magas árakat ajánlhatnak a magyar termékekért, amivel egész egyszerűen kiszippantják az élelmiszerkészletet Magyarországról, és a végén még itt maradunk mi, akik fölösleget tudunk előállítani: élelmiszer nélkül.” Aláhúzta:
„Ezért kellett bevezetni azt a vitatott döntést, az uniónak ez nem is tetszik, amely azt mondja, hogyha gabonát viszel ki Magyarországról, mielőtt megtennéd, azt előzetesen be kell jelentened, és hogyha az ország ellátásbiztonsága megköveteli, akkor a magyar államnak elővásárlási joga van. Tehát mi nem veszünk el senkitől semmit, nem vagyunk kommunisták, de megvédjük a nemzeti érdeket, és hogyha egy adott szerződésben szereplő gabonamennyiségre szüksége van Magyarországnak, akkor belépünk, és azon az áron meg fogjuk vásárolni.”

Lám, kedves Olvasó! Ez a különbség a stratégiai nyugalom és a stratégiai téboly között. Április 3-án saját nyugalmas magyar jövőnk érdekében ezt még véletlenül sem szabad elfelejteni.