Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Szanaszét hazudják a vörösterrort a balos történészek

Nagy Gábor

2018.11.18. 20:23

Vörösterror. Ha kell, ha nem: jobbról és balról is ugranak a témára. Most épp a baloldali történetírás ragadta meg az alkalmat, hogy egy történelemhamisítással felérõ mosdatást vigyen véghez Szamuely Tiborék "munkássága" kapcsán. Felkészül a jobboldal.

Kérdések és válaszok 1918-1919-ről

címen jelent meg az első világháború utáni események legfrissebb balos „átirata”.

A szerzőkről

A kötet szerkesztői között ott találhatjuk Csunderlik Pétert, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársát, aki doktori disszertációját az 1908 és 1919 között ténykedő hírhedt, ateista és materialista diákegyesületről, a Galilei Körről írta. (A gittegyletnek többek között oly neves tagjai voltak, mint Szabó Ervin vagy Rákosi Mátyás. A kör rendezvényeit pedig gyakorta látogatta Jászi Oszkár is.)

Aztán előkerül Egry Gábor, az MTA doktorának a neve is, akinek „tudományos kivirágzása” a 2002 és 2010 közötti időszakra tehető. Nem véletlenül. Bár szorosan nem kapcsolódik a Lenin-fiúk „munkásságához”, mégis jól mutatja Egry „függetlenségét”, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján elmondott beszédek kapcsán az MSZP-ről, Gyurcsány Ferencről „hagyományteremtőként” emlékezik meg. Íme, ez lenne Egry szerint a hagyományteremtés:

„A parlamentarizmus és az alkotmányosság kiemelése félreérthetetlenül a kormánypártok véleménye szerint az alkotmány kereteit feszegető, a parlamentarizmust felmondani látszó Fidesznek is szól” – írja tanulmányában. Értjük, ugye?

Csunderlik és Egry mellett a kötet szerkesztői között előkerül egy ifjú titán, Emily R. Gioelli neve is, ő a Soros-egyetemen végzett, disszertációjának címe pedig: „White Misrule”: Terror and Political Violence during Hungary’s Long World War 1.”

Végezetül Károlyi Mihály első számú mosdatója, Hajdu Tibor is dolgozott a köteten. Igen, sokaknak ismerős lehet Hajdu neve, ő volt ugyanis az a történész, aki nyíltan védelmébe vette gróf Károlyi Mihály személyét, munkásságát:

Károlyi valóságos személyiségének és tevékenységének, mondhatni, semmi köze nincsen az 1919-1920 táján számára megalkotott bűnbakszerephez, amely mind a mai napig virulens, s amely nemcsak Károlyit, hanem egyúttal az egész 1918-as forradalmat is diszkreditálni kívánta”

fogalmazott egy Magyar Narancsnak adott interjúban jó pár évvel ezelőtt.

A kötetről

„Harag és részrehajlás nélkül” az első világháború utáni évek eseményeiről? Elvileg ez lenne a kötet krédója, de elnézve a szerkesztői brigádot, nem sok esélyt kap az olvasó, hogy ne egy történelemhamisítással felérő mosdatást kapjon. A Mandiner szemléje egyébként az elején rá is tapint a lényegre:

A vörösterror első számú hóhéra, a Lenin-fiúk hírhedt vezetője, Szamuely Tibor „nem volt vérszomjas”; nem igazán helytálló „vörösterrorról” beszélni; a nemi erőszak pedig az osztályharc részeként is értelmezhető.

„Szamuely Tibor […] a »vörösterror« jelképes figurája lett, pedig nem volt vérszomjas figura. Érzékletes jellemzését adta Lengyel József, aki szerint, míg Korvin Ottó számára a terror szükséges rossz volt, Cserny József számára szükséges jó, addig Szamuely Tibor számára egyszerűen csak szükséges. Ha úgy érezte, hogy a forradalom megköveteli, akkor akasztott, ha nem látott más megoldást, akkor skrupulus nélkül lövetett, de nem akart »vérben fürdeni«” – írta Csunderlik, aki sosem mulasztotta el idézőjelbe tenni a vörösterror kifejezést.

A szerző azt a Szamuelyt mentette fel, aki 1918-ban úgy vezette fel „hivatását”, hogy azt írta:

a burzsoáziánál még százszor rosszabbak, ezerszer kegyetlenebbek, könyörtelenebbek és vérszívóbb vadak leszünk, amikor ellenségeinkkel kell végeznünk!”

A lap szemléje alapján Csunderlik mellett Hajdu Tibor is nagyot ment a kötetben. Károlyi-imádatát félretéve most a vörösterror relativizálásába kezdett bele. „Beszélhetünk-e »vörösterrorról« a Tanácsköztársaságban?” – tette fel a kérdést a marxista történész. Persze a válaszra nem kellett sokat várni, mivel Hajdu az elején leszögezte: „minden forradalom véráldozatokkal jár”, s ez 1919-re is igaz. Ami pedig a terrort illeti: a Tanácsköztársaság „gyakorlata” a szovjet gyakorlathoz volt hasonló, s bár voltak radikálisok,

a halálos áldozatok száma aránylag nem volt nagy”.

Végezetül a kötetben a Soros-egyetemen végzett ifjú történész is megcsillogtatta a foga fehérjét. Emily R. Gioelli azzal a felvezetővel kezdte írását: nehéz megítélni, hogy a Tanácsköztársaságban a nők elleni erőszak „mennyiben szólt a nőknek és a nők ellen, és mennyiben irányult az osztályellenségre.” A kérdés sajnos költői maradt, nem kaptunk konkrét választ, hiszen Gioelli gyorsan átnyargalt saját szakterületéhez, az ellenforradalomhoz.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

További jogi garanciák szükségesek a gyermekek védelmében

Család- és gyermekjogi, a társadalmi tanításokért felelősséget érző szervezetek szerint további jogi garanciák beépítése szükséges annak érdekében, hogy megvédhessék a gyermekeket az őket veszélyeztető jelenségektől.

New Yorkban egy tollvonással elintézték a magyar panaszt

New Yorkban egy tollvonással elintézték a magyar panaszt

Összekeverte a szezont a fazonnal hazánkkal kapcsolatban Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. A múlt hét végén New Yorkban az antiszemitizmus elleni globális erőfeszítésekről tartottak ülést. Ezen szólalt fel az amerikai diplomata, és beszédében egy svédországi antiszemita incidenst egyszerűen Budapestre helyezett át, és hiába tiltakozott a magyar delegáció és a külképviselet, csak annyira tellett a házigazdáktól, hogy elismerték a hibát, de nem adtak ki semmiféle bocsánatkérő nyilatkozatot.

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére