Kunhalmit olyannyira sokkolta az április 3-i választás eredménye, hogy hónapokig alig-alig lehetett róla hallani, vélhetően átgondolta saját és pártjának jövőjét. Azonban vészesen közeleg a határidő, ki kell nevezni hamarosan a baloldali párt társelnökeit.

Szétnézett hát a pártjában, észlelhette, hogy maga körül alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb személyeket lát, így aztán kihúzta magát, megtáncoltatta szoknyáját, majd magasba kiáltott:

Április 3. után Kunhalmi ismét érzi magában az energiát, hogy megújítsa a pártját. Ő ugyan személyesen nyert egyéniben tavasszal, ezt ő „duplagondolva” úgy adja el, mintha mindazon szavazatok kizárólag olyan személyektől jöttek volna, akik szentül hisznek az MSZP fényes jövőjében. Holott elfelejtette megemlíteni azt a tényt, hogy bizony az összes balliberális párttal szimpatizáló egyén leadta rá a voksot, a Jobbikkal karöltve.

Tóth Bertalannal közösen mindent jól csinált, csak azok a fránya szavazatok nem jöttek. Valamint szerencsétlenül járt, mert akkor volt társelnök, amikor rákényszerült az összefogásra az ellenzék többi politikusaival. Nem volt elég ideje és lehetősége igazán az „újradefiniált” baloldali politikát átadni az arra fogékonyaknak. A beszélgetés elején közli, hogy hát nyilván az ellenzék közös fellépése előrébb való volt, majd később már azt állítja, hogy már hamarabb kellett volna összefogniuk.

Kunhalmi ezt úgy állítja be, mintha pisztolyt szegeztek volna a fejéhez, hogy összefogjon többek között Gyurcsány Ferenccel. Nem ő, nem a párt volt a hibás, hanem megint más a hibás. Orbán Viktor és a NER.

Kunhalmi Ágnes arról se tudta meggyőzni szövetségeseit a választás előtt, hogy a háborúból való kimaradás mellett kellett volna politizálniuk. Elmondása szerint ebbe az nagy igyekezetébe „majdhogynem belebetegedett”.

A kampány során még azt is elfelejtette közölni a választópolgárokkal, amit ebben az interjúban igen, hogy az összefogás pártjainak egy messze nem elégséges programminimumot sikerült hónapok alatt kidolgoznia.

Az MSZP nagyasszonya indulna a társelnöki pozícióért, hiszen mint fogalmazott: nem hagyhatja elveszni a semmibe az „MSZP nélkülözhetetlen baloldali értékeit”.

– nyilatkozza, elfeledkezve arról, hogy két év múlva két választás is lesz Magyarországon: európai parlamenti és önkormányzati választás is. Hajjaj, megint nem a legalkalmasabb időpontban lesz elnök Kunhalmi Ágnes. Nem probléma, majd két év múlva újra nekiveselkedhet. Csak szóljon valaki neki időben, hogy rá két évre ismét országgyűlési választás lesz.

És hogy miként tervezi a baloldal jövőjét?

Kunhalmi Ágnes kimondta a nyilvánvalót: túl sokan vannak az ellenzéki oldalon, nem szeretné, hogy újabb kezdeményezések jöjjenek létre, viszont mindenkire nagy szüksége van. Ígéri, hogy már nem egymás rovására politizálnának, hanem vitáznának egymással.

– mondotta a szocialista politikus.

Végezetül, ami még érdekes volt ebben a hosszú olvasmányban, hogy valamiféle koalíciós szövetséget alkotna a jövőben a Momentummal. Egyetlen kritériumot fogalmazott meg: meg kell hallaniuk a liberálisoknak a „mostani, jórészt rétegpárti jellegét”, amelyet kritizált az MSZP politikusa. Megmosolyogtató ezt éppen tőlük olvasni:

A cél tehát adva van: túl kell élni.

Az 5 százalék elérésével.

Hiszen a vörös szegfű nem hervadhat el.

Kunhalmi Ágnes vállalkozik rá, hogy azt minden nap meglocsolja.