Tudjuk, hogy az ATV nézői többségében baloldali érzelmű emberek, akik a legtöbb esetben nem értenek egyet Orbán Viktorral. Azt is tudjuk, hogy baloldali politikusok, s a velük együttműködő szintén baloldali – bár magukat következetesen függetlennek mondó – média folyamatosan azt mantrázza, hogy Magyarország eddig mind a nyolc szankciót megszavazta, ergo egyetért azzal, hogy az Unió szankciókkal sújtsa Oroszországot azért, hogy hagyjon föl a háborúval. Azt sugallva ezzel, hogy a szankcióknak nem lehet köze a háborúba sodródáshoz, hiszen Magyarország is megszavazta.

Más kérdés, hogy – mint a miniszterelnök aláhúzta – „Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket, minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket.”

Mindemellett Orbán Viktoron kívül senki nem mondja azt, hogy ő a béke pártján ál, a tűzszünetért harcol, miközben napnál világosabb, hogy a szankciók révén nem lehet Oroszországot térdre kényszeríteni. A baloldalnak ugyanakkor egyáltalán nincs ellenére a háború. Sőt! Cseh Katalin például ki is jelentette, hogy Ukrajnának meg kell kapnia a fegyvereket a háborúhoz.

Nem véletlen tehát, hogy az ATV nézői – 90-10 arányban – úgy gondolták, hogy a szankciók révén nem sodródik közelebb Európa a háborúhoz. Orbán Viktorral tehát mindössze tíz százalék értett egyet, amit a kérdést kifőző szerkesztői boszorkánykonyhákban előre borítékolhatták.

Pedig a hiteles tájékoztatás szabályai szerint a műsorban akár idézhették volna magát a kormányfőt, aki a Kossuth rádiónak adott interjújában fel is vázolta a folyamatot. Ha valaki „szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és egy lépést tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába”. Ezt a tendenciát mutatja, hogy kezdetben Európa milyen óvatosan közelített a háborúhoz. Először azt mondták, hogy fegyvert nem szállítanak. Később ezt módosították arra, hogy halált okozó fegyvert nem szállítanak, miközben ma már pusztító fegyvereket is visznek Ukrajnába.

S még egy idézet Orbán Viktortól a szankciókról: „Mondták, hogy lesz ugyan szankció, de az energiára nem vetjük ki. Lett szankció, de aztán kivetették az energiára is. Aztán kiderült, hogy most már közösen képzi jó néhány ország a harcoló ukrán katonai egységeket a saját területén. Aztán kiderül most már, hogy lassan nekünk kell finanszírozni Ukrajna működését. Tehát a hadban álló ország gazdasági működésének feltételeit nekünk, európaiaknak kell előteremteni. Tehát jól látszik, hogy lépésről lépésre csúszunk bele ebbe a háborúba. Még nem lőnek ránk, de már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy tényleges hadviselő féllé váljunk. Nagyon veszélyes dolog, amit művelünk. Nagyon veszélyes dolog az, amit Európa művel.”

A folyamat egyértelmű. Ha tehát ezt így felvázolták volna a műsorban, akkor talán még a baloldali nézők is elgondolkodhattak volna rajta: lehet benne valami, hogy a szankciós politika közelebb visz a háborúhoz. De nem így történt. Győzött a félretájékoztatási vágy, a dezinformációs szempont, hogy megkérdőjelezhető legyen a kormányfő magyar érdekeket védő politikája.

Csak egy jól megfogalmazott kérdés kellett hozzá. A válaszok beérkezése után aztán moshatták kezeiket: nem mi mondtuk, a nézők gondolták így.

Gusztusos, nem?