„Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség”. Nagyszerű gondolat, ahogy az intelmek többi része is.

Csak hát Ujhelyi az Ujhelyi. Az ünnepi idézet alá ugyanis volt képe csak úgy odaírni a forrást: „István király intelmei”. Nevének első részét, a „Szent” jelzőt ravaszkodva, gyalázatosan elhagyta. Véletlen lenne? Ugyan már!

Inkább igyekezhetett ezzel igazodni a magyar milliók lelki azonosulásához Szent Istvánhoz, ami ugye a tömegtámogatás reményét hordozza magában, egyben a gyurcsányista kommunisták és a kereszténységtagadó brüsszeliták elvárásaihoz, ami a birodalmi vágyak beteljesülésének, a kisebbségi diktatúra magyarországi kiterjesztésének Gyurcsányék által nagyon vágyott, lehetséges az eszköze.

Csakhogy ezzel éppen a lényeget tagadta meg, a kereszténységet, amely az ezeregyszáz éves magyar állam kötőszövete. Ezt Gulyás Gergely úgy fogalmazta meg ünnepi beszédében, miszerint Szent István olyan országot teremtett,
„amely a történelmünk szaggatott volta ellenére, nehéz pillanataiban, elnyomások, megszállások és megcsonkítás közepette is a folyamatosságot, a magyar államiság létét biztosítja ezer esztendeje itt a Kárpát-medencében”.

Ujhelyinek azonban sok minden megy, de az őszinte szó, az arra épülő teremtés a legkevésbé. Ebben a rövid kis bejegyzésben is két szék közül a pad alá esett.

Kétkulacsossága pedig magát a fő üzenetet is idézőjelbe teszi. „Semmi sem emel fel, csakis az alázat”. Ám aki alázatos, az nem akar két fenékkel egy lovat megülni, nem akarja még az ünnepen is félrevezetni az embereket. Magyarán, Ujhelyit az alázat, amit az idézettel magáról sugall, soha nem fogja felemelni. Mert egyszerűen nincs benne. Hiányzik. Ha pedig nem képes alázatosan szolgálni azokat, akiknek a képviseletére úgy jelentkezik, mint a kisgyerek az iskolában, aki majd kiesik a padból, azt nagyon nem fogja felszólítani a tanárnéni.

Ebből következik az idézet másik részének érvényessége is Ujhelyire: „Semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Ujhelyi Szent István nevének megcsonkolt leírásával éppen a szocialista képviselő gőgösségét, gyűlölködését igazolja. Pont úgy, ahogy a pártállam idején beszéltek „István király”-ról, pont úgy, ahogy augusztus 20-át a nemzeti ünnepről az alkotmány ünnepének keresztelték át. Éppen azzal a gőggel és gyűlölettel, amellyel a kereszténység ellen fordultak. Elég csak a kommunisták által meggyilkolt papokra vagy Mindszenty hercegprímással szembeni embertelen kínzásokra gondolni a mai Terror Házában, az Andrássy út 60-ban.