Szinte a Liget-projekt első kapavágásaival egy időben, gyorsan erősödő ellenzéki hátszélben ásták ki a csatabárdot a városligeti harcosok. Felvették a környezetvédő álarcot, majd látványosan odaláncolták magukat az első szembejövő fához. Karácsony Gergely legnagyobb örömére, aki a főpolgármesteri cím elnyeréséért indított kampányában megígérte, hogy a Városliget olyan marad, amilyen volt. Ha kell, visszahordatja a szemetet, a kutyaszart, a hajdani Hungexpo lepusztult roncsait, a Petőfi-csarnok patinás műanyag borítását. Így gyorsan megvalósul a szent cél: „a szabad idő eltöltésére, a sétára, a kikapcsolódásra rendezett, tiszta és biztonságos zöld környezet áll majd rendelkezésre.”

Persze ebből az ígéretéből is csak annyi valósult meg, mint a többiből. A fővárosi és a zuglói vezérkar inkább egymással versenyezve gyalázza a Liget új épületeit, a főpolgármester szívszorító gyászszertartás keretében búcsúztatja azokat a platánokat, amelyeket ki sem vágtak. A Hungária körúttal párhuzamos, szemétben fulladozó Francia és Mexikói út azonban még egy vállrándítást sem érdemel. Kényelmesebb azzal érvelni, hogy a bevált szemétlerakóként működő vasúti töltés a MÁV tulajdona, a cég dolga lenne rendbe hozni, tisztán tartani. Egyszerűbb a másikra mutogatni, mint a tettek mezejére lépni.

Mellesleg van önjelölt gazdája a területnek, a szocreál garázssor mögött tanyát vert néhány Piszkos Fred klón, nyilván csak azért, hogy szemmel tartsa a vidéket, és tetszetős halomba rendezze a szemetet. Így legalább természetes szépségében csodálhatjuk a vasúti töltés flóráját, faunáját.

A ligetvédők legnagyobb örömére.

A galériához aligha kell magyarázatot fűzni.