A bevándorláspárti erők nem adják fel
2022.08.26. 15:20
Szemérmetlen hazugságok
Soros György hozzáállását az illegális migrációhoz nem kell bemutatni senkinek, éppen ezért jelen helyzetben sincs új a nap alatt: a milliárdos által dollármilliókkal támogatott Nemzetközi Válságcsoport gyakornoka az illegális migráció mellett kardoskodik a magát független-objektívnek tartó Politico hasábjain. Hiába következett be – többek között Magyarország példamutatásának hála – egy paradigmaváltás a migrációhoz való viszonyulás terén a legtöbb tagállamban, a spekuláns továbbra is eltökélten próbálkozik minden hatalmával és pénzével befolyásolni a közvéleményt a témában.
Anita Mihaeljana cikke híven tükrözi a Soros-féle álláspontot, amely írásnak központi eleme, hogy Európa „morális kettős mércét” alkalmaz, amikor az ukrán menekülteket befogadja, míg a „szíriai, iraki és afgán menekülteket kerítések mögé zárja”. Az érzelmi zsarolás fokozása és a bűntudatkeltés érdekében a szerző több eszközt is bevet: ezek közül leginkább azon állítását érdemes kiemelni, amely szerint a 2015-ben Európába érkező migránsok (Mihaeljana tudatosan félrevezető módon használja a menekültek kifejezést) „többsége a háború sújtotta Szíriából érkezett”. Ezután hosszan sorolja az európai nemzetek és különösen Magyarország bűnlajstromát (a kötelező migránskvóták elutasítását külön kiemeli), de ezekkel már érdemben nem is érdemes foglalkozni, mivel maga az első állítás is szemenszedett hazugság. A 2015-ben Európába érkező 1,3 millió ember közül mindössze 378 ezer menekült érkezett – saját bevallása szerint – Szíriából, ami egészen konkrétan 29 százaléka volt a menekültstátuszt kérvényezőknek. Valóban a szíriaiak száma volt a legmagasabb a kérvényt benyújtók között, ám a „többségtől” elég messze volt a számuk. De az is közrejátszott ebben egyébként, hogy a legtöbb migráns azért állította magáról, hogy „szíriai”, mivel a háború sújtotta ország polgárai valóban jogosultak voltak a menekültjogra. 2015-ben egyébként az EU tagállamai összesen 330 ezer menekültkérelmet bíráltak el pozitívan, aminek közel felét (166 ezer ember) szírek kapták meg.
Ennél a pontnál fontos tisztázni, hogy mi az a fundamentális különbség a menekült és a migráns fogalma között, amely határvonal tudatos elmosásában a Soros-világképet képviselő személyek, intézmények és szervezetek szánt szándékkal vesznek részt, kifejezetten azzal a céllal, hogy manipulálják a közbeszédet. Az első és legfontosabb idekívánkozó megállapítás, hogy minden személy migránsnak minősül egészen addig, amíg megfelelő dokumentációval nem bizonyítja azt, hogy ő bizony menekültstátuszra jogosult.
Az ördög a részletekben rejlik
Az általános sugalmazásokkal vagy konkrét vádakkal szemben, a menekültkérelmek elbírálásában a „rasszizmus” semmiféle szerepet nem játszik, a döntő faktort egy egészen egyszerű tény határozza meg: az ellenőrzési eljárás során bebizonyosodik-e, hogy a kérelmet benyújtó személy megfelel-e a genfi menekültügyi egyezmény kritériumainak és a „menekült” nemzetközi jogi fogalmának. Ha igen, automatikusan menekültstátuszra jogosult, ha nem, akkor pedig illegális migránsként kezelendő és bármikor deportálható.
Természetesen az ENSZ égisze alatt született 1951-es menekültügyi egyezmény, valamint az ezzel kiegészített 1967-es jegyzőkönyv napjainkban már a működésképtelenség határát súrolja, mivel az egyezmény megfogalmazói kiváltképp a második világháborús menekültekre, valamint a keleti kommunista államokból elmenekülő személyekre gondoltak, és nem az Európán kívüli tömeges bevándorlásra.
Ennek ellenére a sorok között olvasva a genfi jog is egyhangúan rögzíti, hogy a menedéket nyújtó állam területére engedély nélkül belépő személyek sem utasíthatók ki, amennyiben közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk veszélyeztetve volt. Tehát az Afganisztánból, Irakból, vagy Szudánból érkező „menekültek” Németországba vagy Svédországba történő illegális bevándorlása esetében nem beszélhetünk „szomszédos államokról”, vagyis a bevándorlók „közvetlenül” sem érkezhettek a szóban forgó, veszélyes területről.
Ez a tény már önmagában megválaszolja Anita Mihaeljana „diszkriminációtól” való aggályait, és rávilágít manipulatív technikájára. A szerző szerint azok az illegális migránsok, akik tucatnyi biztonságos országon keresztülhaladva, a határkerítéseken átmászva, a határellenőrökkel szemben agresszív módon viselkedve, bármiféle dokumentáció bemutatása nélkül érkeztek meg az unió területére egy kalap alatt említhetők azokkal a szomszédos országból érkező, háború elől menekülő túlnyomórészt nőkkel és gyerekekkel, akik a határon türelmesen végig várják az előttük feltorlódó többórás sort, majd illedelmesen bemutatják érvényes papírjaikat.
A különbség még így is szembetűnő, és ekkor még nem beszéltünk arról, hogy amíg az ukrán menekültek kulturálisan integrálhatók, addig az idegen kultúrájú tömegekről ugyanez nem mondható el hasonló magabiztossággal. Nyugat-Európa posztmodern társadalmai intő példaként szolgálnak arra, hogy a multikulturalizmus folyamatos feszültségforrással és a társadalom polarizációjával jár együtt.
Megbukott ideológiák fogságában
A Soros-szervezet gyakornoka végül azzal a – rendszeresen megcáfolt – érvvel zárja gondolatmenetét, hogy az Európán kívüli tömegek befogadása „nemcsak az egyetlen morálisan helyes döntés, hanem gazdaságilag is kifizetődő”. A szerző szerint Európa elöregedő társadalmainak szüksége van a munkaképes korú lakosságra, ami valóban egy középtávon megoldandó súlyos probléma, ám érdekes módon nem a gyermekvállalási kedvet ösztönző családtámogatási rendszerekben látja erre a megoldást, hanem az európai társadalmi és szociális hálót kikezdő tömeges migráció propagálásában. A svédországi Malmöben már ízelítőt kaphattunk abból, hogy milyen következményekkel jár az, hogy a progresszívok semmilyen áron nem hajlandóak elismerni a migráció túlnyomóan negatív hatásait: egy új svéd tanulmány szerint Malmö munkaképes korú lakosságának közel harmada, egészen pontosan 75 ezer ember önellátásra képtelen, vagyis segélyből és szociális juttatásokból él. De Németországban is repedezik a bevándorlók integrációjába vetett hit, miután felmérések szerint 2015 után érkezett, és a nyelvtanfolyamokon résztvevő migránsok 50 százaléka megbukik az alapfokú B1-es szintű vizsgán. Pedig a német állam több százórás felkészítő tanfolyamot biztosít számukra, és évente több mint 600 millió eurónyi összeget öl bele csak a nyelvtanítási projektbe. Az alapvető társalgási ismeretek és nyelvtudás hiányában pedig okkal merül fel a kérdés, hogy gazdaságilag az állam hogyan profitál többszázezernyi képzetlen migráns eltartásából.
Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a cikk írója szándékosan akarja manipulálni az európai közvéleményt annak érdekében, hogy a Soros György által finanszírozott bevándorláspárti szervezetek tovább folytathassák destabilizációs tevékenységüket, aminek a kellően „haladó” szemléletű kozmopoliták még örülnek is.
Azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az európai nemzetek állampolgárainak – többek között – éppen ebből a morális felsőbbrendűséggel átitatott kioktatásból lett elege. A korábban a Willkommenskultur fényétől elvakított kormányokat a nép mindenütt vagy rákényszerítette a migrációs politika szigorítására, vagy egyszerűen leváltotta őket.