Olvasom, hogy Murányi András – aki a zoom.hu hírigazgatója, korábban pedig a Népszabadság (RIP!) főszerkesztője volt – lesz a Párbeszéd nevű mikropárt új kommunikációs igazgatója.

Az új kommunikációs guru így nyilatkozott erről: „Célom, hogy a Párbeszédet politikai márkaként újraépítsük, alapvetéseit, témáit, mondanivalóját egységes stratégia mentén, közérthető üzenetek formájában juttassuk el az emberekhez.“

Munkájához sok sikert kívánunk az új stratégának, valamint őszintén reméljük, hogy pótolja a szürkeállomány hiányát ott, ahol a párton belül erre piaci rés mutatkozik. Feladatban nem lesz hiány.

Annyit azért remélünk, hogy az első mutatvány nem olyan lesz, mint a megboldogult Együtt visszatérési akciója. Főként azért, mert a tarhálás Juhászék esetében korántsem új ötlet, hanem az eddigi brand része. A választópolgárok meggyőzése a Tarháló Párt részéről azzal, hogy most épp a független, szabad sajtóra gyűjtenek, nem biztos, hogy sikeres vállalkozás. És nemcsak azért, mert lassan kifogyok a 19 forintokból, lévén, a rezsimdollár is véges. Hanem azért is, mert a választási buktát követő lejmolás után a választópolgár – akinek, fájdalom, sokkal több esze van, mint amit a liberálisok feltételeznek róla – kétszer is meggondolja, hogy ne bízza-e inkább egy zsákfalu uzsorására a nehéz munkával megszerzett pénzét a Tarháló Párt helyett.

Apropó, független és szabad sajtó.

Úgy látszik, a független és szabad sajtónak nem tűnik föl, hogy épp a független és szabad sajtóból igazol valaki egy párt kommunikációs igazgatói posztjára. A független torok mindezt gond nélkül lenyeli. Láttuk ezt már persze jobbikos kiadásban is, hiszen arrafelé lehetséges jelöltként indulni és egyben a sajtó munkatársának is lenni, majd utóbbi minőségben okítani a rezsimsajtósokat függetlenségből és szakmából. (Szeretném megjegyezni, hogy nekünk ezzel semmi bajunk sincs; ha abból az irányból nem savat kapnánk, elgondolkodnánk, mit rontottunk el.)

A Népszabadság (RIP) a tudományos értékelés szerint független sajtótermék volt, szemben valamennyi jobboldali médiatermékkel. A volt főszerkesztő jelen lépésével vajon elvesztette-e független minőségét? És ha visszatér valamikor a médiába, visszanyeri-e azt? Kíváncsiak vagyunk, hogy a „függetlenség“ és „szabadság“ mértékegységeit hogyan számolják a liberális független „revolving doors“ jelensége kapcsán.

*

Nem sokkal a Párbeszéd új igazolásának és a Tarháló Párt akciójának híre után érkezett az, hogy az Index is lejmolni kezdett. Úgy tűnik, a tarhálás a liberálisok, függetlenek védjegyévé vált. Kíváncsian várjuk, hogy az Index által kitett függetlenségmérő mikor fog kiakadni, eddig – ugye – semmi probléma nem volt.

A „független“ sajtó önképe szerint a polgárok megbízásából dolgozik. Ezt a tételt már tesztelte a politis.hu, de sajnos elvérzett rajta. Úgy tűnik, a polgárok nem kívánnak áldozni a „független“ sajtóra. Pedig – állítólag – fontos feladatokat látnak el. Például ellenőrzik a hatalmat, ez a legfontosabb axióma, amit hangoztatnak, mert ez az első lecke a médiasuliban. De mondjuk Sorosnak és NGO-inak az ellenőrzését nem sorolják ide, mert a liberális független univerzumban egy főosztályvezető-helyettesnek is nagyobb hatalma van, mint Sorosnak. (Arról a nehézségről nem is beszélve, ha a függetlenség szponzora épp Soros György.)

A második legfontosabb tétel az, hogy a média a „negyedik hatalmi ág“. Ebből a perspektívából Murányi hatalomból hatalomba jet skizett, legalább a szférát nem hagyta el. Ám a fékezős-ellensúlyozós metafora szerint a hatalmi ágak egymást kell, hogy ellenőrizzék, különben zsarnokság vagyon. Ha a média hatalmi ág, akkor ellenőrzésre szorul, méghozzá a többi hatalmi ág által. Ezt az ellenőrzési kísérletet azonban toporzékolva, hisztériázva utasította el a „független“ média, hiszen ha ellenőrzik, megszűnik a függetlensége. Így lesz a média független hatalmi ág, egyedül a világon, kivonva magát a fékezős-ellensúlyozós logika kényszerítő érvei alól. Meg minden elemi logika kényszere alól, de ez legalább nem újdonság.

Hogy a független sajtó sorsa mi lesz, azt – ezt tanultuk a haladóktól! – majd a Piac eldönti.