Az internet már megint elém dobta ezt a hírt. Nem régi, talán két hetes, de azóta annyi minden történt, hogy talán már el is felejtettük.
„Megöltek egy 32 éves magyar nőt és 15 éves lányát Bécsben.”
Rémlik, ugye? Igen, az, amikor a nő 49 éves tunéziai élettársa szökésben volt. (Nem hallottam hírt arról, hogy azóta megtalálták volna.)

Amíg olvastam, nem is annyira azon méláztam el, hogy ki az a marha, aki összeköltözik egy tunéziaival? Inkább a részvét és a sajnálat árasztotta el a lelkemet. Szegény nők! Szegény, szerencsétlen nők! Nem járnak jól ezzel a haladással.
Az elmúlt száz évben eleinte úgy tűnt, hogy nyeregben vannak, és a feminizmusnak hála, élet-halál urai, de az utóbbi időben jó ha nullszaldóra jön ki a mérleg.
Se a migránsokkal, se a transzokkal nem jártak jól, ha meg fehér nőről van szó, akkor még a fekete és latin nők is felettük állnak. Szegény fehér nők lassan oda kerülnek a szégyenpadra a fehér férfi mellé.

Elmagyarázom a probléma okát!

A mai világ a jogok hisztérikus követeléséről szól. És a nőket – mint elnyomottakat, akinek joguk van a jogokhoz – mindig mindenhol egy „csomagba” teszik a drogossal, a homokossal, meg a fekete határsértővel. A nőket mindig a devianciákhoz párosítják.
„Védjük meg a nők és a bevándorlók jogait!” „Egyenlőséget a nőknek, a transzneműeknek, és a kábítószereseknek!”

Miért?

Ha nő lennék, kikérném magamnak, hogy odarakjanak egy karjába injekciós tűt szurkáló biszexuális illegális határátlépő mellé. Ez sértés!
A magyar lányok és asszonyok nevében – remélem a honleányok hímző egylete felruház a joggal, hogy nevükben óvást emeljek – visszautasítom ezt!
Bár elítélem a „laza” és modern beszédmódot, de ha kampány lenne, valahogy így fogalmaznék:
„Csajok! Jó nektek, hogy egy csónakban eveztek ezekkel?” (Azt, szót, hogy „ezekkel”, nagy betűkkel írnám, s jól aláhúznám.)

Hagyjátok ott őket, s gyertek ide hozzánk. Hozzánk, férfiakhoz, fiúkhoz, apákhoz, mert mi vagyunk a hasznos társadalom, és ők a teher, a lógós, segélyből élő, közösségnek hasznot nem hajtó tolerálandó nyűgök. (Tolerálni, vagyis elviselni a lúdtalpat és a kopaszodást szokás, meg azt, hogy a szomszéd kutyája mindig reggel hatkor zajong, de amúgy marha idegesítő.)

Itt a helyetek! Mert ti nők hasznosak vagytok, fontosak, nélkülözhetetlenek, s nem holmi aberrációk, viszkető bőrbetegségek, nemi devianciák és elmebeteg művészi irányzatok, amiket a társadalom – mert most épp humanista korszakát éli – jóindulatúan megtűr, de semmi haszna belőle senkinek.

Nem, Ti nélkülözhetetlenek vagytok. Értékesek. Ugorjatok ki hát abból a csónakból, amiben ezek vannak, s másszatok át hozzánk.
Sőt, kérjétek ki magatoknak, hogy velük egy csónakba, egy csomagba tettek.
Plakátterv: Teniszező fiatal lány bájos arccal mosolyog, s mellette egy drogos transznemű fekete határsértő. A felirat szövege: „Ők nem barátok!”

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.