Morális alapú kollektív bűnösség

Mint ismeretes, augusztus 31-én az EU külügyminiszterei egyetértésre jutottak annak kapcsán, hogy teljes mértékben felfüggesztik az unió 2007-es, Oroszországgal megkötött vízumkönnyítési megállapodását. Noha az EU már korábban hatályon kívül helyezte a dokumentum orosz kormányzati tisztviselőket és vállalkozókat érintő részét, most a turistákra vonatkozó rész befagyasztása azzal fog együtt járni, hogy nemcsak a vízumkérelmeket fogják sokkal hosszabb ideig elbírálni, de drágábbá is válnak. Borrell többek között arra hivatkozott, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy „az orosz állampolgárok úgy utazgassanak és költsék el pénzüket az unió területén, mintha nem lenne háború”, de azt is kihangsúlyozta, hogy az orosz turisták „biztonsági kockázatot” jelentenek.

(Photo by Stringer / UKRAINIAN PRESIDENTIAL PRESS SERVICE / AFP) /

Az orosz nép kollektív büntetése morálisan sem igazán indokolható, továbbra az se vált világossá, hogy a tehetősebb oroszoknak miért fog problémát jelenteni, hogy az eddigi 35 euró helyett 80 euróba fog kerülni egy vízum, vagy hogy jóval nehezebb lesz az ismételt belépésre szóló vízum megszerzése. Mindemellett az intézkedés valószínűsíthetően nem fog nagy társadalmi elégedetlenségeket sem okozni, hiszen az oroszok 70 százaléka sosem járt külföldön, akik pedig időnként el is mennek nyaralni, azok körében Törökország, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek számítanak a legkedveltebb úticélnak.

Fordítva ülve a lovon

Érdemes ezzel szembe állítani, hogy amikor 2015-ben 1,3 millió idegen kultúrájú ember érkezett Európába, és ezen tömegnek kevesebb mint egyharmada (330 ezer fő) volt jogosult a menekültkérelemre, akkor bizonyos európai vezetők mellett a brüsszeli elit is a Willkommenskultur lázában égett. A „menekültek” befogadása iránti lelkesedést az sem lohasztotta le, hogy
1) bebizonyosodott, hogy közel 1 millió ember bármiféle dokumentáció nélkül, illegális migránsként érkezett,
2) hírszerzési információk alapján egyértelmű volt, hogy milyen biztonságpolitikai veszélyekkel jár mindez Európára nézve.

(Photo by ELVIS BARUKCIC / AFP)

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindennek ellenére a brüsszeli elit kötelező kvótákat akart ráerőltetni a tagállamokra, amit végül Magyarország vezetésével a V4-ek akadályoztak meg. Emlékezhetünk, hogy a bevándorláspárti szervezetek, például a Kein Mensch ist illegal (Egyetlen Ember sem Illegális) nemzetközi hálózat még napjainkban is azért kampányol, hogy az illegális migránsokat ne lehessen kitoloncolni, holott ez nem ideológiai, hanem jogi kérdés. A migráció egész egyszerűen nem emberi jog, hiába próbálják a bevándorláspárti erők azóta is minden erejükkel elmosni a jogi határvonalakat.

Miközben a nyugati országokban kialakult párhuzamos társadalmakban eleve burjánzik az iszlám radikalizmus és dzsihádizmus, 2015 óta nemcsak az integrálódni képtelen többed-generációs – tehát már Európában született és szocializálódott – bevándorlók jelentenek biztonsági kihívást, hanem a 2015-ben érkezett migránsok is és bizony sok esetben a menekültek is (a teljesség igénye nélkül többek között Amszterdamban, Stockholmban, Turkuban, Würzburgban, és Londonban is volt erre példa). Sadiq Khan, London polgármesterének elhíresült 2017-es megnyilvánulása, amely szerint „a terror a nagyvárosi élet része” bármennyire is szörnyen hangzik, egyre nehezebb tagadni, hogy a „sokszínűség” és a terror kéz a kézben járnak.

(Photo by JONATHAN NACKSTRAND / AFP)

Az uniós bürokraták szerint viszont úgy tűnik, hogy az európai társadalmak kohézióját felszakító idegen kultúrájú – és sokszor illegálisan érkező – tömegeknél is nagyobb az a biztonsági fenyegetés, amelyet a családjukkal érkező, adott esetben még Putyin-szimpatizáns orosz turisták jelentenek. Arról már nem is érdemes szót ejteni, hogy amíg az orosz átlagember – miután jól kiköltekezte magát – hazatér európai nyaralása után, addig az integrálódni képtelen, és ezáltal sokszor terrorfenyegettséget jelentő migránsokkal a nyugati állampolgárok tartósan kénytelenek együtt élni.