És akkor forduljunk rá nyomban a megtévesztés, keresztény- és nemzetellenesség egyik legfrissebb példányára, amelyet Barabás Richárd, a Párbeszéd nevű, leginkább csak a nevében létező alakulat szóvivője volt kedves kipréselni magából.

Az ATV-ben azt volt képes mondani, hogy „a szivárványos zászló nagyon erős szimbóluma a befogadásnak, a nyitott gondolkodásnak, a kölcsönös tiszteletnek, ugyanúgy jelenti valamennyi szexuális orientációjú embernek a befogadását.”

Alapvetően nem célszerű más vélt tiszteletlenségére még burkoltan sem utalni. Akkor meg pláne nem, ha a lényeg ennek pont az ellenkezője. A kölcsönös tisztelet alapján ugyanis mindenki megkapja e hazában azt, ami neki, mint magyar állampolgárnak az Alaptörvény szerint jár. Például Barabás Richárd magyar állampolgár számára annak ellenére megadatik a jog a választáshoz és a választhatósághoz, hogy önként megvallotta meleg identitását. S a választás után azzal együtt Újbuda alpolgármestere lehetett, hogy bárkit érdekelt volna a vonzalma az azonos neműek iránt. A magyarok tehát a legnagyobb mértékben nemcsak befogadták őt, hanem 2015-ös comingoutja ellenére 2019-ben nagy politikai bizalomra épülő, magas állással honorálták – sokak szerint persze nagyon is véleményes – politikai teljesítményét.

Nem a szivárványos zászló lengetése jelképezi tehát – nagyon erős szimbólumkét – a befogadást, mint Barabás állítja, hanem az a nyitottság, amelyben a keresztény Magyarország nemzetszerető polgárai viszonyulnak egymáshoz. S a demokrácia alapján még annak is módot adnak politikai szerepvállalásra, akiket az országos többség nyilvánvalóan nem kedvel.

De Barabás egyébiránt más összefüggésben is hódol félrevezető küldetésének. Ezt is ő mondta a tévében: „A helyzet az, hogy olyan társadalomban, ahol a szomszédom is ugyanolyan boldog és ugyanolyan jogai vannak, mint nekem, az egy erősebb társadalom. Erősebb közösség. És valójában egy erősebb nemzet.”

Ez ugye azt jelenti, ha a szomszédomban élő történetesen két meleg személy gyakorolja a szerelem szabadságát, amely természetesen szívük joga, attól szerinte erősebb a társadalom, erősebb a közösség, ne adj’ Isten a nemzet. Amiből természetesen egy szó sem igaz.

A terméketlen szerelemtől ugyanis nem gyarapodik az ország, nem jöhet világra a holnap generációja, ergo a nemzet legkevésbé sem erősödik. Sőt fogy, következésképpen gyengül. Amikor anno Barabás Richárd a minél kiterjedtebb óvszerhasználat érdekében annak áfacsökkentéséért szállt síkra, akkor vajon miért küzdött? A nemzet demográfiai felvirágoztatásáért? Aligha.

Barabás tehát – nem meglepő módon – éppen azt nevezi helyesnek, követendőnek, amit a többség pártállásra való tekintet nélkül elutasít.

Gy. Németh Erzsébet példáját hadd hozzam ide igazolásul. A főpolgármester-helyettes asszony ugyanis nem győzi posztolni – tegyük hozzá nagyon helyesen – a családi ünnepeikről szóló, egészséges boldogságot sugárzó képeket, amely felvételek önmagukban a genderizmus, az LMBTQ mozgalom minden formájának az elutasítását jelentik.

Kövér László házelnök egyenesen „tudatfoglaló háborúról” beszél. Eszerint „az új hadviselés egyik célja, hogy elidegenítsék a fiatalokat családjuktól, nemzetüktől, szülőföldjüktől és végső soron önmaguktól, hogy már szó szerint azt se tudják magukról, hogy fiúk-e vagy lányok.”

Nos, hát a szivárványos zászló képmutató lengetése éppen a lényeget akarja eltagadni s a nemzetet a szakadék felé taszító szabad szerelmet, mint a befogadás, a kölcsönös tisztelet szimbólumát óhajtja követendő példaként állítani, trendivé tenni.

Erről szól Barabás Richárd félrevezető „érvelése” is.

Ezek után pedig szinte természetes, hogy ilyen előzmények után a párbeszédes szóvivő portálunkat nettó gyűlöletkeltéssel, sötétítéssel vádolja. Ami természetesen nyomatékosan visszautasítandó. Albert Camus ezt így fogalmazza meg: a mai világban a bűn naponta szólítja fel az ártatlanságot és az erényt önigazolásra.

Nem hinném, hogy olvasóink a barabási minősítéssel akárcsak egy kicsit is egyetértenének. Hiszen, ha napi munkánk során nem a valósághoz, a tényekhez ragaszkodnánk, akkor nem lenne több, mint negyedmillió követőnk.

A baloldal mindig arról ismerszik meg, hogy azzal vádolja ellenfeleit, amit éppen maga követ el. Például a sötétséggel. Mily érdekes, hogy a sötétség fejedelme pont maga az ördög.

Jól mondta ismerősöm, az ördög itt van és a szemünkbe nevet.