Miért ilyen botrányos a katari világbajnokság?
Biró András, a XXI. Század Intézet kutatója
2022.11.25. 13:00
A sportrajongók legnagyobb meglepetésére 2010-ben a FIFA a futballkultúra nélküli Katarnak ítélte oda a 2022-es világbajnokság rendezési jogát, ám mint utóbb kiderült, a közel-keleti ország kellően mély zsebei megfelelő hatással voltak az illetékes döntéshozókra. A katari vb-álomra kétségtelenül sötét árnyékot vet, hogy az építkezések során a legtöbb statisztika szerint több ezer vendégmunkás veszítette életét, az LMBTQ-kisebbség tagjai konkrétan börtön- és halálbüntetéssel néznek szembe, a nők pedig másodrendű állampolgárokként élnek az országban. Pedig Katar emberi jogi helyzete, logisztikai hiányosságai – nyolcból hét stadiont a semmiből húztak fel a sivatag közepén az elmúlt tizenkét évben – és általában véve rendezői alkalmatlansága egy ilyen méretű sporteseményre 2010-ben is ismert tények voltak. A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy miután a FIFA éveken át asszisztált a térdelgetés, a szivárványos karszalaggal vonulás, és más erényfitogtató, sportpályára nem illő cselekedetekhez, most hirtelen – a katari körülmények figyelembe vételével – büntetés kilátásba helyezésével szólítja fel arra a játékosokat, hogy „tartózkodjanak a politikai állásfoglalásoktól”. Persze ez nem tartja vissza Németországot, az „értékelvűség” bajnokát, hogy valamilyen formában tiltakozzon és áldozatként pózoljon. Érdekes módon azonban Olaf Scholz német kancellár sem adott hangot „emberi jogi aggályainak”, amikor néhány hónapja éppen Katarral állapodott meg az LNG-gáz importálásáról.
888.hu
888.hu
Kibékíthetetlen ellentétek
A katari labdarúgó-világbajnokság során még az első fordulót sem sikerült botrányok nélkül lebonyolítani, amiben egyébként az előzmények függvényében semmi meglepő nincs. Miután a közel-keleti ország igencsak megkérdőjelezhető módon nyerte el a rendezés jogát, részben az eset miatt korrumpálódott FIFA-nak nem sok mozgástere maradt, hiába érkeztek a sokszor elborzasztó hírek például a stadionépítések emberi életben mérhető áráról. Az egymásnak ellentmondó jelentések miatt ennek pontos számát nehéz meghatározni, ám valószínűsíthetően több ezer vendégmunkás fizetett az életével azért, hogy a semmiből húzzanak fel stadionokat a sivatag közepén. A hivatalos katari statisztikák szerint „mindössze néhány tucat” haláleset történt, míg az emberi jogi aktivisták, politikusok és a média 6500 áldozatot sem tartanak kizártnak, azonban valószínűleg a valós halálozási ráta valahol a két szám között lehet.
(Photo by Qatar World Cup Organisers / AFP)
Ezt a megállapítást erősíti, hogy miután az embercsempészek által az országba juttatott illegális migránsok száma igencsak magas, és ezzel az olajmonarchia is előszeretettel él vissza, ráadásul a katari jogállamiság és átláthatóság sem tartozik a világ élvonalába, okkal lehet megkérdőjelezni a rendező ország álláspontját.
Az sem az ország emberi jogi élharcosságáról árulkodik, hogy a legtöbb muszlim országhoz hasonlóan Katarban is börtönnel büntetik az LMBTQ-kisebbség tagjait, sőt a közel-keleti rezsim tagja annak a maroknyi, tizenhárom országnak a világon, ahol halálbüntetés is kiszabható a homoszexualitásért.
Mindezek miatt pedig „haladás” önjelölt bajnokai Nyugaton ismét csapdahelyzetben találták magukat.
Sokszor hallhattuk a saját nemzeti identitásukat feladó nyugat-európai progresszívoktól, hogy az Európába betelepülő migránsoknak is „tisztelni kell a kultúráját”, ezért bármiféle bevándorlásellenes kritika rögtön kiérdemelte a „szélsőjobboldali”, „rasszista”, „kirekesztő” címkét. Érdemes felidézni ennek kapcsán, hogy az Európai Bizottság berkeiben mekkora felháborodást keltett 2019-ben, hogy Margaritis Schinas az „európai életmód előmozdításáért felelős” alelnöki pozíciót kapta meg. A három évvel ezelőtti érvek szerint az európai országok nem tarthatnak igényt saját kultúrájuk, szokásaik és életmódjuk védelmére, hiszen ez „a befogadás és a sokszínűség mintaképével” ellentétes. A kognitív disszonanciát a labdarúgó-világbajnokság esetében az okozza, hogy Katar, mint az esemény házigazdája valamilyen szinten okkal várhatná el, hogy az országba érkezők „tiszteljék a helyi kultúrát”, vagyis például ne lengessenek szivárványos zászlókat, ám a moralizálás bajnokai saját csapdájukba estek.
A progresszívok zsűriként viselkedve azt hiszik, hogy amiért ők szinte minden adódó alkalommal megtagadják a saját kultúrájukat, ezért ezt másoktól is elvárhatják.
A zavart tovább fokozza, hogy a tömeges bevándorlás csapdájába esett nyugat-európai elit évek óta azt a narratívát propagálja, hogy egyrészt „az iszlám a béke vallása”, másrészt a „kölcsönös tisztelet” alapján nem szabad megsérteni a muszlimok érzékenységét. Az ellentmondás jelentős mértékben épp abban gyökerezik, hogy a „haladáspártiak” képtelenek felismerni, hogy az „elnyomott csoportok felszabadítását” képviselő újmarxista forradalom a saját gyermekeit falja fel. A progresszívok még mindig nem jöttek rá arra, hogy az LMBTQ-közösség és az Európán kívülről érkező, idegen kultúrájú lakosság érdekképviselete kölcsönösen kizárja egymást, ami eddig csak belpolitikailag volt szembeötlő a legtöbb nyugati ország esetében, ám most ennek a kérdésnek akad egy világpolitikai vetülete is.
A progresszió zsákutcája
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség már évtizedekkel ezelőtt kimondta, hogy a mérkőzéseken nem lehet politikai nézeteket demonstrálni, ami szigorúan magában foglalja, hogy például az elnyomott nemzeti kisebbségek ügyeiért sem lehet kiállni a stadionokban.
A 2010-es évek közepén azonban, ahogyan erősödött a progresszív napirend nyomása (BLM, LMBTQ, radikális feminizmus, emberjogi fundamentalizmus), a FIFA megalkuvó módon felrúgta saját szabályait és nem szabott ki büntetést a „haladó szellemű” performanszokat bemutató csapatokra.
Schmidt Mária nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra az arcpirító testtartásra, amit a máskor oly kioktató németek képviselnek a katari világbajnokság során.
Miután a FIFA hosszú évek hallgatása után – egyébként saját önös érdekei védelmében – nyilvánvalóvá tette, hogy sportszankciókkal kell számolnia azoknak a válogatott-kapitányoknak, akik a OneLove szivárványos karszalagot viselik, a németek rögtön áldozatpozícióba helyezték magukat. Miután a karszalag viselését a „retorziótól” való félelmében a német válogatott nem merte felvállalni, a csapat a cenzúra áldozataként tetszelegve betapasztott szájjal pózolt a mérkőzés előtt.
(Photo by CHRISTIAN CHARISIUS / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
A német labdarúgó-szövetség Twitteren úgy magyarázta ezt a „lázadást”, hogy ezzel az új kiállási móddal akarta a német válogatott demonstrálni, hogy „a sokszínűség és a kölcsönös tisztelet melletti kiállás nem politikai üzenet. Az emberi jogok nem lehetnek alku tárgyai”. A legújabb hírek szerint a német labdarúgó szövetség a Nemzetközi Sport Döntőbíróság elé is citálja a FIFA-t, abban reménykedve, hogy Manuel Neuer csapatkapitány a Spanyolország elleni mérkőzésen már viselheti az LMBTQ-párti karszalagot.
888.hu A németek erényfitogtatását az is kellően szemlélteti, hogy Nancy Faeser német belügyminiszter a VIP-páholyban a FIFA elnöke, Gianni Infantino mellett ülve OneLove karszalaggal „tiltakozott”. De Robert Habeck gazdasági miniszter is bizonygatta a ZDF német köztévében adott interjújában, hogy „ő talán meg merné kockáztatni a pro-LMBTQ karszalag viselését, és kíváncsi lenne arra, hogy a játékvezető mit tenne egy ilyen helyzetben”. Érdekes módon viszont Olaf Scholz kancellár meglepően hallgatagnak bizonyult a kérdésben, amikor közel-keleti turnéja során mondjuk éppen Katarral tárgyalt a cseppfolyósított LNG-gáz importálásáról. Pedig az értékelvű, moralizáló külpolitika szellemében elvárható lett volna, hogy ha a „diktatórikus orosz olajra és földgázra” nem tart igényt Németország, akkor a katari alternatíva esetén miért nem hasonló szellemben jár el?
(Photo by KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Japán 2-1-es győzelme Németország felett viszont arról árulkodik, hogy mindkét fél azt az eredményt érte el, amit akart: a japánok focizni mentek a vb-re, a németek pedig protestálni.
Összegezve tehát Katarnak eleve nem kellett volna megkapnia a rendezés jogát, ám ha már így alakult, akkor célszerű lenne, hogy a tornára kijutott válogatottak a játékkal lennének elfoglalva és nem a hazai belpolitikai közönségnek szánt nevetséges, erényfitogtató performanszokkal. A meccsekre kilátogató nézők – akik egyébként minden idők legdrágább jegyárai ellenére utaznak Katarba, hogy támogassák hazájuk nemzeti tizenegyét – azért mennek, hogy minőségi futballt lássanak, és nem azért, hogy érzékenyítő kurzuson vegyenek részt.
Ellenben az egész világbajnokság újabb ékes bizonyítéka, hogy a progresszív ideológia az abszurditásban és az alapvető önellentmondásokban gyökerezik, és emiatt zsákutcába fordult.
888.hu
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
