Piszkostizenkettő

A mai napon Oroszország 72 rakétát lőtt ki Ukrajnára válaszul azért, mert az ukrán erők tegnap civil célpontokat támadtak Donyeckben. Pénteken már a kijevi metró is áram nélkül maradt, mivel a támadások célja ismét az energetikai infrastruktúra volt.

A Telex nevű balliberális propagandagyár legnagyobb újítása, hogy a hajnali mise után letámadják a miniszterelnököt és erre még büszkék is. Riporterként mondom, hogy vannak helyzetek, amikor egész egyszerűen nem illik zavarni egy politikust, de más közszereplőt sem.

Bombaként robbant a hír, hogy az Európai Parlament szocialista alelnökét, Eva Kailit őrizetbe vették a belga hatóságok, miután az ügyészség szerint Katar jelentős pénzösszegekkel és értékes ajándékokkal próbálta lefizetni Kailit és három másik EP-hez köthető baloldali személyt. A progresszívok szinte már teátrálisan színlelt felháborodása kissé sántít, miután mind a Parlament, mind a Bizottság lobbisták hálójában vergődik évek óta. 2019 óta több mint harmincezer találkozót regisztráltak – önbevallásos alapon – az EP képviselők és a lobbisták között, de a Parlamentben ülő 705 képviselő közül 200 személy szintén nyíltan vállalja, hogy képviselői fizetése kiegészítéseként valamilyen nemzeti vagy transznacionális cég igazgatótanácsában ül, amelyeknek az érdekében bizony gyakran lobbizik is az EU-ban. A tankönyvi definíció szerint a politikai és gazdasági érdekek összefonódását korrupciónak nevezik – kiváltképp, ha Magyarországról és Lengyelországról van szó –, ám Nyugaton ezt általában csak „lobbitevékenységnek” hívják. Ha csak az elmúlt évtizedet nézzük, szemmel látható módon még az olyan uniós „politikai nagyvadak” is, mint Ursula von der Leyen, Jean-Claude Juncker vagy Guy Verhofstadt is igencsak előszeretettel tömték meg zsebeiket bizonyos cégek érdekképviselete érdekében mind nemzetállami szinten, mind brüsszeli megbízatásuk után. Az oly sokat hangoztatott „korrupcióellenesség” alapelvéről egyre inkább kiderül, hogy egy politikai hívószóként jól eladható stratégia, ám valós tartalom nincs mögötte.

A baloldali politika még annyira sem lenne életképes, mint jelenlegi állapotában, hogyha nem támogatná egy nagyon erős médiaháttér. Valójában a látható politikai munkát nem a politikusok, hanem a „független-objektív” sajtó végzi el.

Ha van sapka, az a baj, ha pedig nincs, akkor az. Döbbenetes, hogy a hazai ellenzék a 12 éves sorozatos vereségek után is képes ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint egy évtizeddel ezelőtt. Képtelenek a fejlődésre.

A „Birodalmi-polgárok” fegyveres csoport államcsínyét akadályozta meg a német Szövetségi Nyomozóhivatal és a rendőrség speciális alakulatai. Az akció veszélyessége miatt még a GSG-9 kommandósait is bevonták a hajnali razziába. Németország-szerte eddig összesen 52 személyt vettek őrizetbe a puccskísérlet gyanújával és számos lőfegyvert foglaltak le.

Miután a marokkói válogatott vasárnap 2-0-ás győzelmet aratott Belgium felett, a többed-generációs marokkói hátterű, ám már belga állampolgárságú bevándorlók lángba borították Brüsszelt és tűzijátékot lőttek a rendőrökre. A fősodratú médiumok szokásos valóságtorzító beszámolói szerint a vandalizmusért a „marokkói szurkolók” tehetők felelőssé, ami akár igaz is lehetne, ha a világbajnokság Belgiumban lenne és nem Katarban. Ráadásul érdekes módon hasonló eseményekre került sor a szintén nagylétszámú marokkói populációval rendelkező hollandiai Rotterdamban is. Szóval az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a progresszívok által néhány éve még vehemensen tagadott és „szélsőjobboldali fantazmagóriának” titulált párhuzamos társadalmak integrációra képtelen bevándorlói állnak az erőszakos cselekmények mögött. De miért lepődik meg azon bárki, hogy az erős etnikai-vallási-kulturális identitással rendelkező bevándorlók nem akarnak beilleszkedni olyan nyugat-európai országokba, amelyek minden eszközzel saját kultúrájuk, szokásaik és történelmük felszámolásán munkálkodnak? A multikulturalizmus az identitásnélküli Európában egyetlen dologra képes: folyamatos feszültségforrást generálni.

A baloldal választási kampányát 3 milliárd forinttal az Egyesült Államokból finanszírozták. Ez olyan mértékű botrány, aminél normális esetben nem csupán politikusként kellene megbukniuk, hanem vezetőszáron kéne sétálgatniuk.

A sportrajongók legnagyobb meglepetésére 2010-ben a FIFA a futballkultúra nélküli Katarnak ítélte oda a 2022-es világbajnokság rendezési jogát, ám mint utóbb kiderült, a közel-keleti ország kellően mély zsebei megfelelő hatással voltak az illetékes döntéshozókra. A katari vb-álomra kétségtelenül sötét árnyékot vet, hogy az építkezések során a legtöbb statisztika szerint több ezer vendégmunkás veszítette életét, az LMBTQ-kisebbség tagjai konkrétan börtön- és halálbüntetéssel néznek szembe, a nők pedig másodrendű állampolgárokként élnek az országban. Pedig Katar emberi jogi helyzete, logisztikai hiányosságai – nyolcból hét stadiont a semmiből húztak fel a sivatag közepén az elmúlt tizenkét évben – és általában véve rendezői alkalmatlansága egy ilyen méretű sporteseményre 2010-ben is ismert tények voltak. A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy miután a FIFA éveken át asszisztált a térdelgetés, a szivárványos karszalaggal vonulás, és más erényfitogtató, sportpályára nem illő cselekedetekhez, most hirtelen – a katari körülmények figyelembe vételével – büntetés kilátásba helyezésével szólítja fel arra a játékosokat, hogy „tartózkodjanak a politikai állásfoglalásoktól”. Persze ez nem tartja vissza Németországot, az „értékelvűség” bajnokát, hogy valamilyen formában tiltakozzon és áldozatként pózoljon. Érdekes módon azonban Olaf Scholz német kancellár sem adott hangot „emberi jogi aggályainak”, amikor néhány hónapja éppen Katarral állapodott meg az LNG-gáz importálásáról.

Van abban valami hatalmas erő, amikor 50 ezer fő a Puskás Arénában egy embert ünnepel, egy ember teljesítménye előtt emeli meg a kalapját. Dzsudzsák Balázs elköszönt, a valódi szurkolók pedig örökre emlékezni fognak rá.

Rettentően kellemetlenre sikeredett ez a független-objektív sajtó által beharangozott és felfújt tüntetés. Eddig azért néhányan mindig kimentek, de ez most nagyon gyenge volt.

Noha az amerikai félidős választásoknak még mindig nincs végeredménye, már az eddigiek alapján is fontos tanulságokat lehet levonni. Egyrészt elmaradt a sokak által vágyvezérelt módon megjósolt „földcsuszamlásszerű” republikánus győzelem, hiszen a Képviselőházban rendkívül szűk, néhány fős többsége lesz a jobboldalnak, míg a Szenátus a demokraták irányítása alatt marad. Ez abból a szempontból is kudarc a republikánusokra nézve, hogy az aktuális elnök pártjának szinte evidens bukása a félidős választások során, a Biden-kormányzat rekord alacsony támogatottsága és a társadalom elképesztő polarizációja ellenére nem sikerült igen–nem választási alternatíván alapuló referendumot kreálni a választásból. Azonban a túlzott kritika sem indokolt, hiszen a Képviselőházban megszerzett többség által a republikánusok képesek lehetnek a költségvetést akadályozni, ami az orosz–ukrán háborúra is pozitív hatással lehet a béke szempontjából. Miután Donald Trump jelöltjei alulmúlták a várakozásokat, a belső harcok szinte rögtön megindultak a Republikánus Párton belül. Sokan már most – az egyébként hatalmas győzelmet arató – Ron DeSantis floridai kormányzóban látják a párt következő lehetséges elnökjelöltjét.

Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára nem csupán komolyan gondolja ezt az egész árnyékkormány dolgot, hanem el is hiszik, hogy ennek van értelme. Amúgy tényleg van.

Hat év után ismét bomba robbant Isztanbulban és a terrorizmustól faló félelem is visszatért a városba. A szíriai Kobaniban kiképzett terroristanő, Ahlam al-Bashir bombája hat embert, köztük két gyermeket is megölt és nyolcvan felett van a sebesültek száma. A hatóságok munkája viszont kimagasló volt, órák alatt elfogták a PKK-hoz köthető merénylőt.

Zila János, az Alapjogokért Központ elemzőjének írása a 888.hu-n

A magyar államfői tisztség és jogállásának evolúciója lényegileg együtt haladt Magyarország államiságának történeti alakulásával.

Novák Katalin, Magyarország első női köztársasága elnöke az elmúlt fél évben nemzeti érzelmű, keresztény-konzervatív családanyaként, érték- és érdekalapon egyaránt, dinamikus, és a nemzetközi színtéren is kezdeményező szerepkörben képviselte hazánk, valamint az összmagyarság érdekeit.

A bűnügyi statisztikák nem tartalmazzák az összes elkövetett bűncselekményt és nem mutatják ki a békés polgárok félelmét sem. Egy új kutatás viszont prezentálta, hogy sokan rettegésben élnek, és ezek leginkább a nők.