A magyar és büszke kifejezések egy mondatban hosszú évtizedekig értelmezhetetlenek voltak. Gondolhatunk itt a kommunizmus időszakára, de a rendszerváltás utáni két évtizedben sem volt igazán nagy áttörés, ami a nemzeti büszkeséget illeti.

Gyakran szoktam gondolkodni azon, hogy a baloldalnak, globalistáknak, liberálisoknak mi a bajuk a sporttal?! Nyilván van erre egy egyszerű válasz, amely pont arra mutat rá, hogy a sportsikerek erősítik egy nemzet egységét, büszkeségét. Azonban a helyzet ennél sokkal aggasztóbb.

A globalista erők mindent fel akarnak számolni, ami a közösségeken alapul. Az ő világképük az individuumra épül. Ne legyenek családok, barátságok, közösségek, csapatok és semmi, ami erőt tud mutatni.

A sport ezzel a gondolattal tökéletesen dacol. Az elmúlt hetek labdarúgó sikerei, a teli stadion, az együtt ünneplő magyar emberek, a jelenleg zajló vizes vb, a szurkoló tömegek, a büszke magyarok mind szembemennek a globalista világképpel.

A nemzetben gondolkodni képtelenek egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, emiatt annyi maradt nekik, hogy próbálnak viccet csinálni és gúnyt űzni a magyar sikerekből, a magyar sportolók támogatóiból és mindenből, ami nem tetszik nekik. De ez önmagában nagyon kevés. Itt Magyarországon, hiszen máshol már tudtak sikerrel járni.

Azonban a hazai folyamatok nagyon biztatóak. A kommunista félévszázad és a rendszerváltás utáni balliberális időszakok után Magyarország magára talált az önbecsülését tekintve.

A magyar emberek jelentős része büszke a magyarságára és büszke a hazájára.

Ahonnan indultunk, ez hatalmas dolog és amit jelenleg kapunk ezért, úgy végképp.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.