Tanulságok az amerikai félidős választások kapcsán
2022.11.18. 14:00
A vágyvezérelt gondolkodás zsákutcája
Az első és legszembetűnőbb következtetés, hogy a felmérésekkel – és jókora drukkerkedéssel megfűszerezett elvárásokkal – ellentétben a „vörös hullám” elmaradt, és a Republikánusok meglehetősen gyengén szerepeltek. Noha a jelenlegi adatok szerint a jobboldal legalább 218 széket szerez a Képviselőházban, ami már biztosítja a többséget, a Szenátusban gyakorlatilag a georgiai megismételt választástól függetlenül – ahol egyik jelölt sem érte el az 50 százalékot meghaladó többséget – a Demokraták megőrizték túlsúlyukat. Az utóbbi évtizedek tapasztalata azt mutatta, hogy a félidős választások során rendre súlyos vereséget szenved az elnök pártja, ám a regnáló Biden-kormányzat a vártnál sokkal jobban szerepelt. Dacára annak, hogy az infláció történelmi csúcson van, a reálbérek csökkennek, magasak az olajárak és az általános gazdasági nehézségek egyre nehezebbé teszik a megélhetést az átlag amerikaiak számára is. Noha a közvélemény-kutatások fej fej mellett mutatták a két nagy párt támogatottságát, sokan abban bíztak, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan republikánusokat megint alulmérik, hiszen egyre elterjedtebbé vált, hogy a választók rejtegetik valós pártpreferenciájukat. Ennél a pontnál fontos kihangsúlyozni, hogy az állampolgárok választási elkötelezettségének mértéke valósabb zsinórmértéket adhat, és a jelek szerint a demokrata párti voksolókat jobban sikerült mobilizálnia a kormányzatnak, míg a republikánus szimpatizánsok különböző okokból, de otthon maradtak. Ez annak szellemében is meglepőnek tűnhet, hogy az érdeklődés a félidős választás iránt rekord magas volt, miután az amerikai társadalom mára elképesztően megosztottá és polarizálttá vált: egy felmérés szerint mind a demokrata, mind a republikánus szavazók 80 százaléka szerint „a politikai ellenfél veszélyt jelent, és ha nem állítják meg, akkor a ma ismert Amerika megsemmisül”.
Mindezt tetézi, hogy Joe Biden hivatalban töltött 666. napján 41,6 százalékos elfogadottság mellett közel egy százalékponttal népszerűtlenebb elnöknek számít, mint Donald Trump volt a vizsgált időintervallumban.
A fent felsorolt okok ellenére az amerikai jobboldalnak nem sikerült népszerűségi referendumot kreálnia a választásból és visszahódítani a Kongresszus mindkét házát.
Kezdetét veszi a kötélhúzás
Az is szembetűnő, hogy a Donald Trump által támogatott jelöltek sorra kaptak ki: Arizonában, Nevadában, New Hampshireben és Pennsylvaniában már biztosan alulmaradtak, egyedül Georgiában Herschel Walker mérkőzhet meg demokrata ellenfelével újra december 6-án. Ezen pedig a szenátusi többség már biztosan elúszott, amiből fakadóan sok szakértő már azon kezdett el spekulálni, hogy a korábbi elnöknek komoly kihívója akadhat például Ron DeSantis floridai kormányzó személyében. DeSantis majdnem 20 százalékos különbséggel múlta felül demokrata kihívóját a korábban „billegő államnak” minősülő Floridában, amiben kulcsszerepet játszott, hogy spanyol ajkú amerikaiak körében 11 százalékponttal volt népszerűbb ellenfelénél. Ez rendkívüli eredmény, főképp annak tudatában, hogy a spanyol ajkú kisebbség tagjai hagyományosan a baloldalt támogatták és még 2020-ban is 8 százalékponttal volt népszerűbb a Demokrata Párt körükben, mint a republikánusok.
A floridai kormányzó már a választás előtt is a legnépszerűbb republikánus politikusok között volt országszerte, és a mostani választói felhatalmazás jókora lendületet adhat a Trumpnál mérsékeltebb, ám kulturális kérdésekben elkötelezetten konzervatív, a hagyományos családmodellt támogató és deklaráltan LMBTQ-lobbi ellenes kormányzónak. Noha maga DeSantis még nem nyilvánította ki, hogy 2024-ben elindulna az elnöki pozícióért, még legnagyobb kritikusai is úgy vélekednek, hogy nem kellene 2028-ig várnia, és most kellene megragadnia az alkalmat.
De a következő elnökválasztás, és az ezzel járó esetleges republikánus belharcok még messze vannak, jelenleg aktuálisabb, hogy az összképet tekintve a félidős választások milyen hatással lesznek az Egyesült Államok politikájára. A jobboldali többségű Képviselőház, és a baloldali többségű Szenátus azt eredményezi, hogy 2024-ig egy megosztott Kongresszus fogja segíteni, vagy éppenséggel hátráltatni Joe Biden munkáját. Az alsóház elvesztése azt jelenti a kormányzat szempontjából, hogy a republikánusok irányítják majd az összes képviselőházi bizottságot, Nancy Pelosi helyett Kevin McCarthy lesz a Képviselőház elnöke, valamint a költségvetési ügyek a jobboldal támogatása nélkül nem mehetnek keresztül a Kongresszuson, ami érintheti az Ukrajnának szánt katonai segélyek kérdését is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Kevin McCarthy hatalmában állna eldönteni, hogy mely törvényjavaslatokat vigyenek szavazásra, de a költségvetési és a külügyi bizottság elnökévé olyan törvényhozókat is kinevezhet, akik véget vethetnek Ukrajna korlátlan támogatásának.
Joe Biden tehát januártól a korábbiaknál szűkebb mozgástérrel fog rendelkezni, jogalkotási programjának vége szakadhat, továbbá rá lesz kényszerítve arra, hogy tanácskozzon a jobboldallal, ugyanakkor a rendeleti úton való kormányzás, és a Szenátuson átverhető ügyek megmaradnak a kezében.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
További jogi garanciák szükségesek a gyermekek védelmében
Család- és gyermekjogi, a társadalmi tanításokért felelősséget érző szervezetek szerint további jogi garanciák beépítése szükséges annak érdekében, hogy megvédhessék a gyermekeket az őket veszélyeztető jelenségektől.
New Yorkban egy tollvonással elintézték a magyar panaszt
Összekeverte a szezont a fazonnal hazánkkal kapcsolatban Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. A múlt hét végén New Yorkban az antiszemitizmus elleni globális erőfeszítésekről tartottak ülést. Ezen szólalt fel az amerikai diplomata, és beszédében egy svédországi antiszemita incidenst egyszerűen Budapestre helyezett át, és hiába tiltakozott a magyar delegáció és a külképviselet, csak annyira tellett a házigazdáktól, hogy elismerték a hibát, de nem adtak ki semmiféle bocsánatkérő nyilatkozatot.