Ahlam al-Bashir és társa hosszú hónapokat töltöttek el a merénylet előkészítésével. A nő állítólag a PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) kiképzőbázisán Észak-Szíriában lett felkészítve a merényletre. Társával illegálisan utaztak be Törökországba, házaspárként kibéreltek egy lakást Isztanbul Küçükçekmece kerületében, majd egy textilgyárban helyezkedtek el, hogy ezzel is álcázzák magukat. A nő nemsokkal a merénylet időpontja előtt kapta meg megbízóitól a pokolgépet. Ezt egy hátizsákba rejtve elindult a város sétálóutcájába, amely ilyenkor zsúfolásig van helyiekkel és turistákkal. Leült egy padra és negyvenöt percig ott tartózkodott, hogy ne keltsen feltűnést, majd a robbanás előtt néhány perccel magára hagyta a hátizsákot és elsétált.

A hatóságok a biztonsági kamerák felvételeinek elemzésével kezdték a nyomozást és ez hamar célhoz is vezetett. Isztambul az elmúlt évek terrortámadásait követően komoly kamerarendszereket kapott és így egészen a lakásáig le tudták követni a terrorista nőt. A kommandósok itt ütöttek rajta. A lakásban lőfegyvert, készpénzt és aranyat is találtak. A hatóságok szerint a nő és társa Görögországba akartak menekülni, mivel ott a PKK elég komoly hálózatot tart fent. A török titkosszolgálatok eközben fokozottan telefonhívásokra koncentráltak, hogy megtalálják a merénylet háttérembereit is. Kiderült, a PKK el akarja sikálni a merénylet hozzá vezető szálait és azt tervezték, hogy Ahlam al-Bashirt vagy kidobják a lakása ablakából vagy vízbe fojtják az egyik csatornában, így balesetnek álcázva a gyilkosságot, nem derülhet ki szerepük a robbantásban.

Ezek a módszerek nem állnak távol az 1984-ben alapított Kurd Munkáspárttól. Akkori vezetőjük, Abdullah Öcalan rendkívül kemény kézzel vezette a kurdok felszabadításáért küzdő gerilla szervezetet. A harcosokat már kisebb kihágásért is halálra ítéltek például, ha szerelmi kapcsolatba léptek férfi és női harcosok, az életükbe kerülhetett. A fanatikus vezetési stílus Pol Pot „Vörös Khmer” mozgalmára emlékeztetett. A kurd Peshmerga (szabadságharcosok) gyakran csaptak le török és iraki katonai járőrökre a határvidéken, de volt, hogy békés lakosokat gyilkoltak meg mindkét ország területén. Több törökországi merénylet is a számlájukra írható, amelyben helyiek és turisták az életüket vesztették. Ezért a PKK felkerült a terrorszervezetek listájára.

Öcalant 1999-ben a CIA, a Moszad és a török titkosszolgálat közös akciójában a kenyai fővárosban, Nairobiban fogták el, ahová hamis görög útlevéllel utazott be. Öcalent, harci nevén „Apo”-t (kurd nyelven nagybácsi) Törökországba szállították, ahol a török büntető törvénykönyv 125. paragrafusa értelmében „az állam egysége ellen elkövetett támadás” miatt halálra ítélték, amit a bíróság el is fogadott. Ám az európai uniós csatlakozás reményében, hogy megfeleljenek a nemzetközi elvárásoknak, az Öcalanra kiszabott halálbüntetést 2000 januárjában életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták.

A legvéresebb év 2016-ban volt, amikor a PKK 10 merényletet hajtott végre Törökországban, amelyekben kereken 100 ember vesztette életét, legtöbben, 48-an egy dupla robbantásos merényletben haltak meg december 10-én, amikor a stadionnál és a Taxim-téren robbantak pokolgépek.

A kurd Peshmerga akkor szerzett (pozitívabb) nemzetközi hírnevet, amikor harcba szálltak az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel és súlyos csapást mértek rájuk Szíriában. Ekkor Törökország azt is engedélyezte, hogy területén keresztül kurd harcosok Szíriába utazzanak, hogy felvegyék a harcot a dzsihadistákkal. Az Iszlám Állam leverése után a kapcsolat újra megromlott és Ankara ellenségként kezeli a Peshmergát Észak-Szíriában, azon a területen, amelyet török csapatok ellenőriznek. A merénylet nem tett jót a Törökországban élő 25 millió kurd helyzetének, mivel több évnyi béke után újra kialakulhat egy ellenségkép a törökökben.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.