Az „új svédek” megdöbbentően magas arányban állnak a nők elleni erőszak és az antiszemita támadások mögött, a bandaháborúk és utcán való lövöldözések mindennapossá váltak, a bűnözési adatok egyre elborzasztóbb jelleget öltenek. Most mégis földrengésszerű változás jöhet a svéd bevándorláspolitikában, akár már a közeljövőben.

Lehullt a lepel

A bevándorlók integrációjának hiánya Svédországban természetesen nem újkeletű probléma, hiszen a Svéd Demokraták (SD) már lassan évtizedek óta próbálnak rávilágítani a probléma egyre kiterjedtebb jellegére. A párt támogatottsága érthető módon a 2015-ös migrációs válság után növekedésnek indult, amely vízválasztó év óta a svéd választók körülbelül negyede szimpatizál velük. Eddig azonban az országot fél évszázada uraló baloldal egy olyan kordont épített a Svéd Demokraták köré, amely a szalonképtelenség hamis látszatát keltette a választók körében. Ennek egyik meghatározó eleme volt, hogy „fasiszta”, „náci”, vagy „szélsőjobboldali” billoggal látták el a pártot, ami azzal egészült ki, hogy rendkívül antidemokratikus módon a választók negyedének-ötödének szavazatát semmisnek tekintették, és gyakorlatilag kizárták a politikai döntéshozatalból a pártot. Ezzel párhuzamosan az országot vezető baloldali elit évtizedeken át statisztikai kozmetikázással, szisztematikus elhallgatással és médiamanipulációval vezette félre a közvéleményt, és azt a benyomást keltette, hogy a kulturálisan muszlim hátterű bevándorlók integrációjával semmi gond nincs.

Azonban miután a svéd nagyvárosok lakosai saját szemükkel tapasztalták, hogy az etnikai alapú bandaháborúk, lövöldözések és robbantások mindennapossá váltak, és a vérbosszú alapon elkövetett merényletekben kiskorú gyermekek haltak meg (lásd például itt és itt), a svéd politikai elit egyre vállalhatatlanabb hazugságspirálba keveredett. Pedig a bevándorlás nemcsak társadalmilag, hanem gazdaságilag is egyre nagyobb terhet jelentett az ország számára, amit jól szemléltet, hogy két liberális közgazdász kutatása is arra világított rá a közelmúltban, hogy – a bevándorlók által dominált – Malmö munkaképes korú lakosságának harmada (konkrétan 75 ezer ember) önellátásra képtelen és segélyből él. A svéd rendőrség hiába listázta éveken keresztül az eufemisztikus módon a „különösen veszélyeztetett”-nek nevezett kerületeket (vagyis párhuzamos társadalmakat), a politikai döntéshozók a végletekig védelmezték a hamvába holt multikulturalizmust.

Éppen ezért hatott megdöbbentően, hogy 2022 áprilisának végén a szociáldemokrata svéd miniszterelnök, Magdalena Andersson elismerte, hogy országa kudarcot vallott a bevándorlók integrálása terén, és bizonyos területek felett a kormány elveszítette erőszak-monopóliumát. A valóságtagadásról lehullt a lepel, ami egyben azt is jelentette, hogy a Svéd Demokratáknak mindvégig igaza volt.

Egy új kezdet

A migráció túlnyomóan negatív hatásainak közbeszéd szintjére való emelése pedig lebontotta a kordont a korábban szalonképtelennek tartott párt körül, és hirtelen több – egykoron jobboldali, ám mára jelentősen balra tolódott – párt fejezte ki együttműködési szándékát az SD-vel. Így jutottunk el oda, hogy néhány nap múlva egy egységes jobboldali tömb veszi fel a versenyt az országot fél évszázada domináló baloldali tömbbel, és ez a jövőben is valószínűleg már így fog maradni. A verseny rendkívül szoros: a legtöbb felmérés 50–50 százalékra méri a két tömb támogatottságát.

A svéd demokrácia egyedi jellegéből adódóan viszont a jobboldali fősodorba beemelt Svéd Demokraták elnöke, Jimmie Åkesson valószínűleg akkor sem lesz az ország miniszterelnöke, ha az általa vezetett jobboldali blokk megnyerné a választásokat. Ennek oka, hogy a vele egy blokkban induló többi párt (a Mérsékelt Egységpárt, a Kereszténydemokraták és a Liberálisok) vezetői kinyilvánították, hogy akkor is a Mérsékelt Egységpártot vezető Ulf Kristerssont támogatnák a pozíció betöltésére, ha pártja rosszabbul szerepel mint, az SD. Így tehát vagy a szociáldemokrata Andersson marad az ország vezetője, vagy Kristersson váltja őt a poszton.

Mindennek ellenére nem szabad lebecsülni, hogy milyen történelmi lehetőség előtt állnak a Svéd Demokraták, és ezáltal maga az ország is. Noha elvesztegetett évek állnak Svédország mögött, ám úgy tűnik, hogy a baloldal felelőtlen multikulturális társadalom-mérnökösködésének vége, és egy paradigmaváltás küszöbén áll az ország a bevándorláspolitika terén. Természetesen már olyan mély strukturális problémák alakultak ki a svéd társadalomban, amit nehéz lesz kezelni, és talán az is okkal merül fel, hogy túl késő van a változáshoz.

Azonban az üdvözítő kezdet lenne, ha egy esetleges választási győzelem – és a kormánykoalícióba bekerülés – esetén az SD olyan kulcspozíciókhoz jutna, mint a bevándorlásügyi- vagy rendvédelmi tárca. Egy ilyen forgatókönyv pedig megnyitná az utat a bevándorláspolitika szigorítása, a bűnözők hosszabb börtönbüntetése és a deportálások hatékonyabbá tétele előtt.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.