Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

NÉPvándorlási Mesék #2 - Idegenek Egyiptomban

2015.11.25. 10:40

Aggodalomra semmi ok! Az idegenek nem földönkívüliek voltak, hanem egy hükszósz elnevezésű népcsoport, akik több mint 100 éven keresztül kormányozták a fáraók birodalmát.

Mielőtt kifejtenénk, hogy kik is ezek az idegenek és mit is csináltak, fontos megjegyeznünk egy-két dolgot a korabeli Egyiptomról. A birodalom történetében többször tapasztalhattunk átmeneti időszakokat, amikor az ország több részre szakadt. A mi időszakunkban is valami hasonló dolog történt. A központi hatalom a Kr. e. 1700-as évektől elkezdett gyengülni, a fáraók képtelenek voltak ellenőrzésük alatt tartani a megszerzett területeket, a hükszószok hatalomátvételével pedig egy huzamosabb ideig három részre szakadt az ország, széttöredezett a birodalom. Északon és a Nílus deltájában (Alsó-Egyiptom) az idegenek, Thébában a 17. dinasztia fáraói, délen (Felső-Egyiptom) pedig Núbia vezetői uralkodtak.

Kikről is beszélünk?

A hükszószok eredetéről ma is nagyon sok vita van a történészek között, hogy vajon kik is ők és honnan jöttek. Annyi biztos, hogy egy nyugati sémi népcsoport adhatta a bevándorlók gerincét, és valószínűleg a Közel-Keletről, Palesztina területéről érkezhettek Egyiptom területére.

Lehettek még köztük kánaánita és hurri népcsoportok is, legalábbis a ránk maradt nevek erről árulkodnak. Sőt, merészebb feltételezések szerint akár indoeurópai árják is előfordulhattak a soraikban, akik a közel-keleti népvándorlás miatt érkezhettek Egyiptomba, amelyről sorozatunk előző részében már szót ejtettünk. Legvégül van olyan nézet is – ez elsősorban Iosephus Flavius zsidó történetíró és hadvezér nevéhez köthető – miszerint a hükszószok maguk is zsidó származásúak voltak.

Hogy is történt a hatalomátvétel?

Manethón egyiptomi pap és történetíró így írt a hükszószokról:

Tutimaiosz. Uralkodása alatt, nem tudom mi módon, ránk viharzott az isten, és váratlanul kelet felől ismeretlen fajtájú emberek nagy bátorságra kapván, országunk ellen hadba indultak, és harc nélkül, egyetlen rohammal könnyedén elfoglalták, az ország uralkodóit leverték, majd városait vadul felégették, az istenek szentélyeit lerombolták, az ország lakóival legellenségesebb módon viselkedtek, egyeseket lemészároltak, másoknak gyermekeit és asszonyait rabszolgaságba hurcolták. Végül maguk közül egy királyt is választottak, akinek neve Szalitisz volt.”

Manethón nem láthatott tisztán, főleg az akkori gyűlölködő forrásanyagok tükrében. A hükszószokat követő dinasztiák pedig mindent megetettek, hogy az elnyomók emlékét végképp kitöröljék Egyiptom történetéből.

Manethón állításával szemben – mely szerint a bevándorlók jelentős része nomád volt – a régészeti leletek egy urbanizált népességről árulkodnak. A hirtelen beáramlás tézise sem állja meg a helyét. Inkább évtizedek alatt történő beszivárgásról, bevándorlásról beszélhetünk, amely valószínűleg a Kr. e. 18. század környékén kezdődhetett, és az egyiptomi alsóbb néprétegeket érinthette leginkább.

Az sem igaz, hogy Széth istenségét – aki egyébként Ozirisz gyilkosa volt– tisztelték, míg az ősi egyiptomiak által nagy becsben tartott Ré-t mellőzték. Az idegenek tiszteletben tartották az egyiptomi szokásokat. Alsó-Egyiptom és a Nílus deltája feletti ellenőrzést az egyiptomi fáraók 13. dinasztiájának idején vették át és itt több mint 100 évig voltak uralmon.

Több jelentős hükszósz uralkodóról van tudomásunk, de nagyon sok az elbizonytalanító információ. Az amulettként és pecsétként szolgáló skarabeuszokon például nagyon sokszor szerepel kitalált királynév. Ugyanis azt hitték, ha egy uralkodó neve rajta van az amuletten, akkor nagyobb mágikus energiával rendelkezik.

Leszámolás az idegenekkel!

A hükszószok legnagyobb ellenfele Théba volt. Apóphisz uralkodásának elején még béke honolt a két országrész között, de a hükszósz uralkodó nem nagyon szerette volna, hogy Théba megerősödjön, ezért mindenképp ki akart provokálni egy háborút. Thébai vazallusának, a 700 kilométerre uralkodó Szekenenrének ezért üzenetet küldött, hogy a vízilovak ordítása miatt nem tud nyugodtan és békésen aludni. A korabeli diplomácia nyelvén ez annyit jelentett, hogy Apóphiszt zavarta a thébaiak vadászata a Nílus deltájának környékén. Komoly háború ekkor azonban még nem robbant ki a két fél között.

Szekenenré fia, Kamosze szintén háborúzni akart az idegenekkel. Thébaiként nem tartotta normálisnak, hogy egy ázsiaival és egy núbiaival kell osztozkodni a birodalmon. Kamosze tanácsadói javaslatainak ellenére megtámadta Apóphiszt. Először Neferuszi városa ellen vonult. Lakosságát lemészárolta vagy rabszolgaként szétszórta Egyiptom területén. Aztán a Níluson északra hajózva egészen Avariszig, a hükszósz fővárosig jutott. Apóphisz háremhölgyei rettegve nézték a thébaiak seregét, és azt, hogy városukat Kamosze katonái kifosztják. Ez azonban még mindig csak egy megfélemlítő akció volt a thébaiak részéről.

A hükszószok utolsó erejükből még megpróbáltak visszavágni a thébaiaknak. Núbiával szerettek volna szövetséget kötni, így harapófogóba szorítva ellenfelüket, de hírnöküket Kamosze katonái elfogták és lemészárolták. Több évnyi csend után végül Kamosze öccse, I. Jahmesz számolt le végleg az idegenekkel.

A hükszószok esetében azt kell látnunk, hogy bevándorlásuk bizonyos szempontból sikeres volt. Egyrészt sikerült átvenniük az irányítást a széttöredezett Egyiptom jelentős részén, másrészt, a lovat és a harci szekeret ők honosították meg a birodalom területén. Azonban látnunk kell azt is, hogy az egyiptomiak egyáltalán nem szívlelték az idegenek uralmát. Sőt egyenesen gyűlölték őket. Ezért lehetett az, hogy Manethón igencsak kritikus színben tüntette fel őket.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére