Számít-e még Európa? A Foreign Policy minden évben összeállítja az év 100 legbefolyásosabb véleményformálójának listáját. Az idei listához Anne Applebaum Pulitzer-díjas újságíró írta kontextuscikket, amiben Európát temeti. Az unió annyira működésképtelenné vált, hogy elvesztette minden külpolitikai befolyását és relevanciáját. Hiába volt az EU sokáig a sikeres nemzetközi együttműködés szimbóluma, hiába akarták béke Nobel-díjra jelölni a szervezetet, 2015-re úgy fogunk emlékezni, mint az unió szétesésének évére. Applebaum szerint az EU valójában a saját sikerének lett az áldozata. Fél évszázadnyi béke és jólét önelégültté tett minket.

Európa a '90-es évek végére túl stabillá vált, és hozott néhány elhamarkodott döntést:

• nincs szükség külpolitikára
• nincs szükség komolyan vehető védelmi stratégiára
• nem kell foglalkozni a felelőtlen tagállamok pénzügyi hibáival
• nem kell foglalkozni a működésképtelen déli és keleti tagállamokkal.

A menekültválság megelőzhető lett volna, de az unió még mindig nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel a nemzetközi befolyásgyakorláshoz. Elméletben ugyan van egy kül- és biztonságpolitikai főképviselője, van egyfajta külügyminisztériuma, diplomatákkal és nagykövetségekkel. Gyakorlatban viszont az EU külügyminiszteri posztját kétszer is olyan ember töltötte be, akinek se nemzetközi hírneve, se tapasztalata nem volt, és akiről lényegében nem vettek tudomást.

Húsz évvel ezelőtt a közös külpolitika hiánya még nem volt ennyire aggasztó, amikor az Egyesült Királyságnak és Franciaországnak még voltak valódi külpolitikai ambíciói, volt valódi hadseregük. Vagy az erősebb tagállamok együttműködésével, vagy az USA segítségével, de valahogy általában sikerült orvosolni a problémákat. Most viszont más a helyzet:

• a franciáknál az elmúlt idők leggyengébb elnöke van hatalmon
• Nagy-Britanniát lekötik a belpolitikai kérdések
• hiába erős a német gazdaság, történelmi okok miatt a németek ódzkodnak minden olyan kérdéstől, aminek távolról köze lehet a biztonságpolitikához

Az eredmény egy politikai vákuum Európában. Ki fogja betölteni ezt a vákuumot? A leglelkesebb jelentkező pillanatnyilag Oroszország. Erről szól az oroszok szíriai beavatkozása és erről szól Ukrajna. De az unión belül se tétlenkednek az oroszok, pénzzel és médiafelülettel támogatják az euroszkeptikus pártokat: pénzügyi támogatást nyújt a szélsőjobboldalnak (magyar Jobbik, francia Nemzeti Front) morális támogatást nyújt a szélsőbalnak (görög Szíriza).

Ez a hallgatás és tétlenség Applebaum szerint azért furcsa, mert egyik európai állam se számít már nagypályás nemzetközi hatalomnak, viszont az EU egésze a világ legnagyobb és leggazdagabb gazdasága – így valódi partnere lehetne az USA-nak és Kínának is. Ahhoz, hogy Európa vissza tudjon fordulni 2015 katasztrófáiból, visszaszerezze állampolgárai bizalmát és nemzetközi tekintélyét, sokkal ambiciózusabbnak kéne lennie: otthon és külföldön egyaránt.

(Foreign Policy)