Breivik már régóta panaszkodik az „embertelen körülményekre”. Két évvel ezelőtt 12 pontban foglalta össze követeléseit, és azzal fenyegetőzött, hogy éhségsztrájkba kezd, ha nem teljesítik azokat. Akkor pl. az volt a baja, hogy csak Playstation 2-őn játszhat, de neki a legújabb játékkonzol dukálna.

Az oslói kerületi bíróság pedig belátta a tömeggyilkos szomorú sorsát és igazat adott neki.

– hangzott az ítéletet hozó bírónő indoklása.

De nehogy azt higgyük, hogy csak egy kisiklás történt. Ne gondoljuk azt, hogy nyilvánvalóan nonszensz bírói ítélet született. Nem, ma ez a közvélekedés. Érdemes megnézni, hogy a Breivik által elkövetett mészárlás egyik túlélője, hogyan nyilatkozik az ítéletről. Bjorn Ihler a twitteren közzétett posztja szerint az ítélet azt mutatja, hogy működik a bírósági rendszer és az emberi jogokat még a legextrémebb körülmények között is tiszteletben kell tartani.

Európát túszul ejtették. Túszul ejtette Breivik, túszul ejtette Abdeslam, túszul ejtette a több millió illegális bevándorló, de leginkább túszul ejtette saját élettagadó, balliberális elitje. Az az elit, amely azt állítja, hogy a törvényeket betartó, normakövető emberek az igazi tettesek, minden más deviáns pedig áldozat. Az az elit, amely vallássá tette a politikai korrektséget. Az az elit, amely bálvánnyá emelte az emberi jogokat.  

1973-ban Stockholmban történt az eset. Két rabló betört egy bankba és túszul ejtett négy alkalmazottat. A majd egy hétig tartó túszdrámában a foglyul ejtett áldozatok annyira megkedvelték a rablókat, hogy a kiszabadulásuk után pénzt gyűjtöttek a tettesek jogi védelmére. A pszichológiában pedig új fogalom született, a Stockholm-szindróma, amit mostantól hívhatnánk akár Breivik-szindrómának is.

Európa ma irracionálisan rajong saját túszejtőiért. Pedig inkább – a szintén norvég – Henrik Ibsen Vadkacsa című drámájának végszavát kellene megfogadni:

Jó lenne.