"A magam részéről – s a férjem nevében is beszélhetek, hiszen együtt néztük végig élőben –, csodás két órát töltöttünk a Duna-parti lelátón és megállapítottuk, hogy efféle 'valós díszlet', ilyen környezet, ilyen 'színpadi háttér', mint amit nekünk, nézőknek kínált a Duna partja, az abból kimert vízsugarak nyújtotta 'mobil és cseppfolyós háttér' és persze a budai rakpart, no meg a Budavári Palota, na ezt meg lehet próbálni látványban felülmúlni, de aligha fog bárkinek sikerülni."

"Csak sóhajtani tudok, amikor újságíró kollégáknak a magyar történelem nevezetes korszakait mai köntösben felvonultató fejezetekről a 'nevetséges magyarkodás' jut az eszébe, de még mintha soha nem hallottam volna tőlük olyat, hogy a pekingi olimpiai megnyitón miért kínaiskodtak a kínaiak ezer években mérhető kultúrájukat felvonultatva, vagy az athéni olimpiai megnyitón milyen ciki volt a görögösködés, mert az ókori görög kultúra is eszébe jutott éppen az esemény rendezőjének, mint jogos, a világnak megmutatni érdemes műsorelem. Szerintük, nyilván a világviszonylatban is elismert zeneszerzőnk, Liszt Ferenc zenéje, Lehár Ferenc operettvilága, a magyar néptánckultúra mai igényekhez ritmizált dinamikája, vagy a reneszánsz Magyarország leghíresebb magyar királyának a megidézése a cikisen magyarkodó kategóriába tartozik egy ilyen megnyitó profiljában."