Ha már egyszer Fábián Anita kiadta az irányt az „Így gondozd a férfidat“ c. pályázaton, maradhatunk ennél a címnél.

Szép lassan lavina lesz a zaklatásgalacsinból. A Weinstein-botrány apropóján elindult nemzetközi mozgalomnak köszönhetően az idő előrehaladtával mindenki felfedezi magában a múltbéli áldozatot. Olyannyira, hogy a megvalósult szocializmus haladó fellegvárában, Svédországban is megnyilvánultak képviselők az ügyben. Egyikük azt állítja, egy magas rangú uniós vezető taperolta – ami nyilvánvalóan aljas rágalom, hiszen köztudott, hogy az uniós majmocskák kizárólag kisfiúkat szeretnek simogatni. Bár amilyen haladó a skandináv szovjet, az illető nő lehet akár kisfiú is, és akkor tévedtem.

Félreértés ne essék, a világért sem akarok belezavarni abba a folyamatba, ahogy a liberális művészvilág krémje saját idoljait dönti le, vagy leszámol belső ellenségeivel ilyen vagy olyan okból. A gonosz reakciósok számára ez a klasszikus mozi élménye, amikor a sztálinisták purgálást indítanak a trockisták ellen. A probléma azonban az, hogy mindez messzebbre vezet. Ahhoz, amit Szentesi Zöldi László helyesen kasztrálásnak nevezett.

De térjünk vissza az itthoni kezdőtörténetre. Sárosdi Lilla zaklatásról beszélt. Majd kiderült, hogy a dramaturgia a következő volt: Marton László előkapta neki a jancsit, amire a színésznő – érthető módon – zavarba jött, rosszul lett stb. Marton nyilvánvalóan morózusan fogadta az elutasítást, de semmiféle erőszak nem történt, visszatette a cuccot oda, ahonnan elővette, sőt arról sem tudunk, hogy mindezért cserébe bosszúból Marton derékba törte volna a színésznő karrierjét. Trauma bizonyosan érte őt, hiszen végül Schilling Árpád mellett kötött ki. Azt lehet mondani, hogy a martoni út nem éppen a legkifinomultabb módja az udvarlásnak, de azt aligha, hogy ez erőszak, vagy hatalommal való visszaélés lett volna. Ezeknek a feltételei ugyanis nem teljesülnek. Aznap esti projektjéhez a listán Marton tett egy ikszet pipa helyett.

Ennek örömére egymás után kerülnek elő a korábbi áldozatok. A történetek mindegyike Marton undorító nyomulásáról szólnak, de sosem erőszakról vagy hatalommal való visszaélésről. Az még hihető, hogy fiatal lányok nem szívesen fordulnak az adott intézmény illetékeseihez, és hogy esetleg ők maguk megilletődnek, nem tudják hová tenni a történteket, nem osztják meg azt a nyilvánossággal.

Az effeminált, haladó világon kívüli Mucsán elég rövid úton szokták a barbárok ezeket a helyzeteket rendezni, való igaz, mit sem törődve a petíciózás nemes hagyományával, meg a fékekkel és ellensúlyokkal. (Igaz, a helyzet könnyebb, ha szemtanúk vannak. Két kedves cimborám például a „lesz egy leszállás, fater“ mondattal jelezte a buszon tapizó szimpatikus úriembernek, hogy a kéjutazás itt véget ér – tudomásom szerint nem a talpára érkezett az aszfalton.) Utóbbiakkal azonban a mostani hadjárat haladó hívei sem foglalkoznak akkor, amikor az erőszaktevő, hatalommal bíró férfiak ellen kell háborút viselni.

Aztán jött Oroszlán Szonja, aki nem állt be a #metoo-kórusba, és kérdőre vonta a fekete-fehér, tettes-áldozat sémát. Az ilyen egyértelmű jó-rossz felosztásokat imádja a Weinsteinnek komfortos otthont adó Hollywood. A heteroszexuális, hatalommal rendelkező fehér férfiak elleni újabb hadszíntéren küzdő SJW-k ki is fogják átkozni Oroszlán Szonját a nők nemzetközi közösségéből. Meg is érdemli, hiszen lássuk be, ő nem egy Gurmai Zita. Most inkább bele se megyünk az olyan női példákba, akik igénylik a férfiak részéről a hatalommal való (vissza)élést, mert ilyenek nyilvánvalóan csak a mesékben vannak.

A kellemetlen élményeket – főleg évek távlatából – érdekesen tudja rendezni az emberi tudat. Sőt, az emberi tudat már rövid időtávban is képes hajlítani kicsit a valóságot, hogy az közelebb kerüljön az ember pozitív önképéhez. Leszámítva a valószínűleg valóban naiv és nagyon fiatal nőket, lehetséges, hogy sok esetben a „pillanatnyilag jó ötletnek tűnt“ klasszikus esetével van dolgunk – nem feltétlenül a Marton Lászlóval kapcsolatos példákban –, melyeket másnapra a delikvensek megbántak.

Készséggel elhisszük, hogy nem túl kellemes élmény, ha valaki derült égből belóbálja a pélót egy nőnek az arcába, de azért ez messze van a kéretlen gangbangtől.

Ha bármire rá lehet fogni, hogy zaklatás, és mindezt sikerül érvényesíteni a törvények szintjén is, akkor ez lesz az új, haladó harci eszköz a leszámolásokhoz.

Mindenesetre azt a jó tanácsot tudnánk adni minden fiatal férfi versenyzőnek, amit a Jay és Néma Bob című örök klasszikus főhősének lelkiismerete mondott: ne húzd ki a gyulát, amíg ő nem kéri – vagy amíg nem alszik.