Nem estek egymásnak a csapatok, barátságos meccs lévén tapogatózással kezdődött a Luxemburg–Magyarország találkozó. Az első negyedóra után gyors gólváltás következett.

Luxemburg szerzett vezetést, egy nagyon szép és egyben megalázó góllal, Joachim cselei Zidane játékát idézték, nem volt nagy öröm nézni, ahogy a luxemburgi játékos így szerez gólt.

Szinte rögtön ezután egy szöglethez jutott a magyar válogatott, már előtte is gólhelyzetben hibázott Németh. A szögletet Dzsudzsák ívelte be, egy csúsztatás után pedig Nikolics közelről a kapuba fejelt.

A gólok után mérsékelt iramban, helyzetekkel tarkítva zajlott a játék. A döntetlen reális volt, egyik csapat sem volt jobb a másiknál. Ez egészen addig volt igaz, amíg Lovrencsicset a második teljesen felesleges és buta szabálytalansága után ki nem állította a játékvezető.

Emberelőnyben jobban játszottak a hazaiak, sokáig azonban úgy tűnt, sikerül kihúzni döntetlennel. Nem sikerült, a hajrában egy sarokrúgás után Martins a kapuba fejelt, 2—1.

A végén örülhettünk a tévék előtt, és örülhetett a kint lévő nagyjából ezer magyar szurkoló, hogy nem aláztak meg minket jobban, a luxemburgiaknak voltak még nagy lehetőségeik.

Ezzel sikerült egy éven belül kikapni Andorrától és Luxemburgtól, Luxemburg pedig egy évben vert két Eb-résztvevőt (Albánia és Magyarország), és emellett nem is lett utolsó a selejtezőcsoportjában. Nagy év ez nekik, és rettenetes nekünk.

Ne feledjük, jövő héten annak lesz a második évfordulója, hogy a magyar válogatott kijutott az Európa-bajnokságra...