Ez Merkel mutti és a francia szépfiú, Macron új Európája, pontosabban annak hétköznapjai. Az új gázai övezet, ahol meg kell fizetni, ráadásul európai emberek életével, a multikulturális társadalmi kísérlet árát. A bevándorlás ugyanis „emberi jog”. Méghozzá olyan jog, ami láthatóan felülírja az „őslakosok”, az adófizető állampolgárok élethez és biztonsághoz való jogát.

Mi, jobboldaliak nem ilyen Európát akarunk.

Nem akarunk olyan országban, olyan kontinensen élni, ahol újra vallási szekták, szélsőségek, barbár ideológiák nevében gyilkolnak embereket.

Nem akarunk olyan országban élni, ahol végleg megszűnik a biztonság, ahol a gyerekeid fényes nappal sem engedheted ki az utcára.

Nem akarunk olyan országban élni, ahol a választott vezetők süketen, üveges tekintettel bólogatnak, hogy ez van, ez az élet rendje, vagy hogy a káoszból, a merényletekből, az illegális bevándorlók tömegeiből majd egy színesebb, multikulturális világ épül.

Szarból és pusztításból még nem született szebb jövő.

Mi magyarok nem voltunk se gyarmat-, se rabszolgatartók. Miért lenne történelmi bűntudatunk? Miért kellene vezekelnünk? Vagy miért kellene szégyellni magunkat, mert meg akarjuk őrizni Magyarországot olyannak, amilyennek szeretjük?

Az április 8-i választás egyben egy referendum is arról, hogy Soros, Merkel, Macron világában akarunk-e élni vagy a saját országunkban.

Minden egyes nap amivel tovább áll a kerítés, minden egyes nap amivel az ország képes ellenállni a kötelező betelepítésnek, minden egyes nap amivel kitartunk Magyarország önrendelkezése mellett, minden egyes nap amivel elkerüljük, hogy Budapestből Brüsszel, Párizs, Köln vagy éppen most Münster legyen, emberéletekben mérhető. Valakinek, valakiknek, magyaroknak nem kellett az életüket adniuk ezért az eszement vízióért, amit Soros, Merkel számonkér rajtunk.

Ne hagyjuk magunkat! Ez az ország a magyaroké.

Menjetek szavazni!